hetek óta minden áldott éjjel nyelvészekkel álmodom. néha az együtt töltött 36. órában, 2 nyelvészetelőadás között arról beszélünk a tivadarral és az rgáborral, h vajon nem lesznek-e hosszútávon negatív következményei a mi kis szimbiózisunknak. erre ma a tivadar kifejtette, h nincs itt semmi probléma, vagy ha van, akkor inkább az az, h tegnap is 3 olyan emberrel találkozott, akiknek fogalmuk nem volt arról, ki az a kiparsky. és h ez a szám túl nagy. aztán elővett egy '89-es fonológia szöveggyűjteményt h mutasson benne vmit, és jót nevetgéltünk rajta. akkor úgy éreztem, itt vmi menthetetlen. nem mintha bánnám.
mindenesetre ma este, legyőzve a szeparációs szorongást, költőket örvendeztettem meg üde és intenzív jelenlétemmel.
