már fel sem tűnt, h este fél11kor ittam még egy kávét.
ennél már csak az ijesztőbb, h akkorának érzem magamon a nyomást, h több dolgot is elkezdtem már több, mint 24 órával a határidő lejárta előtt csinálni.

én abban a hitben voltam, h mi ott hatan pletykálunk, sztorizunk, beszélgetünk, de akkor egyszercsak azt mondta a bright, h cssss, az agnus megszólalt!

nincs időm összefogni a fájdalmaimat, lebegnek ide, lebegnek oda.
betenném pedig már mindet a megfelelő rekeszbe, a többiek mellé, h
külön, szépen sorban koncentrálhassak rájuk. meg kell adni a módját.

it's all so hard it's so hard.
ráznám én is a melleimet egy koncerten mondjuk, mit keresek egy szaknyelvi-angol kurzust tervező word dokumentum kellős közepén.

ha néhány év múlva a horvát tengerparton fagylaltozom majd és a férjem úgy szólít, h kicsim, és úgy folytatja, h vedd fel azt a mókás szalmakalapot, lefotózlak itt a szuvenírshopban, szép emlék lesz, akkor én beszaladok a tengerbe és nem úszom ki soha.

gondolatok mások fotóalbumainak nézegetése közben, chapter 1.

ne pánikoljon, csak vegyen mély levegőket, ágnes, és gondolkozzon el azon, mennyire van valós oka azt gondolni, h nincsenek meg önben a képességek amelyek egy 4 éves kortól játszható társasjáték játszásához szükségesek.

én is inkább apablogger szeretnék lenni.

ma este egy születésnapi zsúron adtuk elő tudományunkat a tivadarral először. kértem, h ő konferálja fel a dalokat, mer énekelni tudok, beszélni viszont nem. és akkor ő mondta az első dal előtt, h az első dalunk a szerelemről szól, a második előtt, h a második dalunk a szerelemről szól, majd a harmadik előtt megjegyezte, h a következő dal a szerelemről szól, utána a negyedik előtt elárulta, h a következő dal a szerelemről fog szólni, majd az ötödik előtt mondta, h ez a dal arról szól, h vkit félholtra vernek londonban.boldog születésnapot, kata.

hetek óta minden áldott éjjel nyelvészekkel álmodom. néha az együtt töltött 36. órában, 2 nyelvészetelőadás között arról beszélünk a tivadarral és az rgáborral, h vajon nem lesznek-e hosszútávon negatív következményei a mi kis szimbiózisunknak. erre ma a tivadar kifejtette, h nincs itt semmi probléma, vagy ha van, akkor inkább az az, h tegnap is 3 olyan emberrel találkozott, akiknek fogalmuk nem volt arról, ki az a kiparsky. és h ez a szám túl nagy. aztán elővett egy '89-es fonológia szöveggyűjteményt h mutasson benne vmit, és jót nevetgéltünk rajta. akkor úgy éreztem, itt vmi menthetetlen. nem mintha bánnám.
mindenesetre ma este, legyőzve a szeparációs szorongást, költőket örvendeztettem meg üde és intenzív jelenlétemmel.

agnus üzenete:
blöblöblö
Gábor üzenete:
ez mit jelent mer már tegnap se értettem csak nem mertem megkérdezni
agnus üzenete:
blöblöblö
Gábor üzenete:
Ágnes, hadd gratuláljak, végre elérted, hogy rejtélyesnek tűnj a férfiak szemében

- kori, szted van rá esély, h én ezt a 4 hetet túlélem?
- hát, lehet, de az nem biztos h én még látni fogom h túlélted-e.

szenvedésben, otthon vagyunk.

ülök az ágy szélén és ideggombóccá gyúrom magam. a napi program.

mostanában gondjaim vannak a felkeléssel. (talán részben azért, mert gondjaim vannak a lefekvéssel is.) mivel félálomban abszolút nem vagyok beszámítható, külön intézkedéseket kell tennem, h tényleg felkeljek amikor kell. most épp ott tartok, h 2 ébresztőt állítok be, 5 perc különbséggel, és a szoba másik végébe teszem a telefonomat.
így történik, h minden reggel fél óra azzal telik el, h vmi egészen különös tudatállapotban, 5percenként oda-vissza szaladgálok a szobában a telefonom és az ágyam között. későbbre állítom az ébresztőt, majd elégedetten visszafekszem. és ezt minimum fél óráig kell csinálnom, míg végre vmi világosság gyúlik a fejemben.

igen, ági, ez egy nagyon, egy áldott jó ember! én is már rögtön láttam rajta, mikor egyszer benn voltam az előadásán! (kori)

nagyon köszönöm mindenkinek aki emailben mindenféle szellemes megjegyzéseket tett a szexuális életemre; mostmár meglesz a plüssbilincs és a krokodiljelmez.
ígérem, azt is leírom majd, mihez kellettek.

ma kiöntöttem a szívem a tivadarnak, problémáimat olyan érzékletes képek segítségével illusztrálva, mint pl koncentrációs tábor, háború, fegyveresek. ő végighallgatott, majd együtt sírt velem azt mondta, h reméli h tudom, h az én problémáim semmiségek, és eltörpülnek más emberek problémái mellett. aztán sokáig próbálkozott retroflex t-t és ty-t egymás után minél gyorsabban kimondani, és akkor megértettem, h miről beszél.

felszippantottam egy kis őrölt borsot, annyit, h könnyesre köhögtem és tüsszögtem magam. majd megtöröltem a szemem a fokhagymás kezemmel.
napi kisszínesünkkel holnap is jelentkezünk a konyhából.

"mert rég nem írok, rég nem olvasok.
Nyelem a port, a levegőt.
Szaladnak hetek, hónapok.
Felbukkan sok jó ismerős,
sok apró fájdalom

a nyakszirtemre ül,
hogy leutazzék majd a hátamon,
s ha kiderül: kerek, szilárd, áttetsző a szívem,
csak annyit fontos megemlítenem:
rég nem kapaszkodom."

(lászló noémi - fontossági sorrend (r.))

egész nap gyászmiséket hallgatok, mi bajom lehetne. a harag napja tételre reszelek uborkát.

kedves ismerőseim, ismeretleneim,
egy plüssbilincsre (kipipálva) és egy krokodiljelmezre lenne szükségem.
ne is kérdezzétek.
köszönöm.

keksz vagyok a reggeli kávé mellé. blokkolod az adenozinreceptoraidat és klikkelsz. vajon ma mitől vagyunk boldogtalanok. morzsa marad utánam a billentyűzetedben, és egyszer majd jól belepenészedik, vigyázz. valójában meg vagyok hatva. jóreggelt.

nem szoktam hozzá h erősen visszaütnek azok akiket baszogatok, de pár napja teljesen lemostak a pályáról. pedig nagyon belelovalltam már magam a helyzetbe, h állunk a trolimegállóban, és hangosan felolvasom a naptáramból a névnapokat egészen az év végéig rgabornak, és ezzel kényelmetlen helyzetbe hozom, és ebben örömömet lelem. mire ő fennhangon megjegyezte, h ráérünk a névadással, hisz még azt sem tudjuk, fiú lesz, v lány.

minden baromságban benne vagyok. olyannyira, h gyakran meg is szervezem, nehogy kimaradjak belőle.

egy pörköltszagú férfi szorosan mögöttem állt tegnap reggel a villamoson. le is szálltam, h najó, én ezt nem, inkább hazamegyek. aztán mégis nekirugaszkodtam a napnak, elvégre fegyelmezett vagyok és kemény.
sajnos mostanában minden reggel olyan, mintha egy pörköltszagú férfi állna már az ágyam mellett is. nézné ahogy iszom a kávémat, kezembe adná törölközőt zuhanyozás után, mellettem jönne le a lépcsőn a lépcsőházban. kurva anyját a pörköltszagú férfinak.

ma ún. tudományos diskurzust figyelhettem meg. egészen elképesztő. egyes egészen elképesztő emberek egészen elképesztő dolgokat mondhatnak és egészen elképesztően sokra vihetik vele. asszem erre lehet mondani, h mindenki megtalálja az ő kis szemétdombját.
mindenesetre azt hiszem, sokkal precízebben be kéne határolnom a kört, mikor fonológusférfiakról nyilatkozom rajongva.

ma elbabráltam a flickr, facebook, last.fm és wiw accountjaimmal. mostmár mindet új formában unhatom tovább.

16 évvel ezelőtt egy unokatesvéremmel álltunk a harmincvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltük, h csókszor csók, ez a végzetem, szerelem a négyzeten.
ma álltam a negyvenvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltem a god bless the child-ot.
a koreográfia nem változik.


carmen mcrae - god bless the child

- te anti, látod, h a gyerekeid a céges kocsi motorháztetőjén jáccanak?
- hát, én tettem fel őket.

nemrég az egyik órámon el kellett mutogatnom azt, h kicserélem egy kisbaba pelenkáját. elmutogattam, aztán teljesen elérzékenyültem az elmutogatott kisbabámtól. olyan hintőporillatú mutogatás volt.

nem mintha nagy jelentőséget tulajdonítanék ezeknek a dolgoknak, de egészen megindító, h vannak emberek, akik még azután is kedvelnek, h látták a lábujjaimat.