2007. október 7., vasárnap

meg kéne énekelni egyszer az összes nőt. akik már lerágott csontok, meg akik kimaradtak, azokat is. a dühös nőket, akik szívszaggatóan sírnak orgonaszóra. lehetne egy ilyen est, a beállásnál a léda-dal felénél kiszólnék, h még egy kicsit kérnék szépen a kontrollba, fiúk, aztán gyors egymásutánban jönnének a marylin monroe-, sylvia plath-, mona lisa- (ő is dühös volt, ebben biztos vagyok, mosoly ide vagy oda), és cassandra-balladák, aztán elszívnék egy szál cigit, mielőtt a következő blokkot kezdeném. jane doe, jean d'arc, tocsik márta.


soko - shitty day
szinte pont így gondolom.