ma este vacsora közben teli szájjal részleteket adtam elő korinak az elizabeth c. musicalből németül. egyszerűen nem tudok állandóan stresszben élni, nem bírtam tovább hallgatni, h míg én eszem, ő folyamatosan kérdezget, h hogy nevezzük el a képzeletbeli kutyánkat és kecskénket. nincs ötletem, jóvan? engem is frusztrál, h itt lófrálnak a lakásban, és még nevük sincs.
