ma délelőtt, külső ingerek hiányában, megutáltam mindenkit. és mivel nem vagyok olyan, aki mások szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem, magammal kezdtem az egészet. most innen nem emlékszem, hogy szoktam továbblépni, de azt hiszem, semmi olyan módon, amit követnem kéne ezúttal is. megtehetném, h nyitok a világ felé, h még jobban rászolgálhasson az utálatomra, de fennáll az esélye, h a világ csalódást okoz és körém fonja szerető karjait. most nagyon óvatosan kell kalkulálni. de mit is akarok.
