2007. október 20., szombat
én ezúttal nem akartam kocsmázni menni a nyelvészekkel, tényleg, kiégtem én már, elegem lett, h mindig csak kocsmák, a múlt héten is be kellett iktatnom egy templomi koncertet péntek estére, h kodályt hallgathassak fújhassak egy kicsit. de aztán azt mondta a dani, h jajaj, nagyon rámjött a csütörtök esti grúz. na itt éreztem, h a vak teiresziász is csak azt suttogná a fülembe: ha csütörtök, nyelvészkocsmázás. észveszejtett röhögésben törtem ki, h milyen vicces ez a dani, agyára ment a "grúz nyelv szerkezete" kurzus, és azt mondja blues helyett is h grúz, értitek, muhaha. najó, lehet kicsit sok kávét is ittam. ráadásul aztán mondta, h nem grúzt mondott, hanem bluest, tehát ő nem is olyan vicces, de én már akkor elindultam a lejtőn. és ezután még megpróbáltak viccesek is lenni, on purpose, és mondták, h csodálkoznak, h nem azt értettem, h brúsz, mer igazából én biztos örülnék, ha rámjönne a csütörtök esti brúsz. akkor méginkább vihogni kezdtem, pedig valójában számomra fájdalmas sztori ez, a brúszról, aki egy az északi sarkkörön túl élő, határozott kézfogású, megnyerő mosolyú, homoszexuális fonológus. de mondom, nem volt idő szomorkodni, különbenis, van még elég fonológus a világon, sőt, a városban, és ekkor 2 már karon is ragadott kétoldalról és az állapotomra hivatkozva elvezetett a kocsmába. senki nem kerülheti el a végzetét.