a nyelvtudományi intézet 2. emeletén nézik egymást a falakról noam chomsky, ferdinand de saussure és roman jakobson. amikor csütörtök esténként 3/4 8kor a nap hold sugara megfelelő szögben esik chomsky bal szemére, akkor az rákacsint r. péter tudományos főmunkatársra. ekkor ő, az óra menetének 105. percében, téma- és helyzetváltoztatást indítványoz, a következőképpen átkötve:
- ... de mi a nyelv?
- a vé-csillag egy részhalmaza.
- hova megyünk?
- a pótkulcsba.

és ezután a kettes sor, és azután a világ leigázása.

a metrón rámmosolygott egy fiú. visszamosolyogtam. aztán rámöltötte a nyelvét. én is ráöltöttem a nyelvemet. teljesen elpirultam.
még szerencse, h nem vette észre a nagymamája, akinek a kezét fogta.

egyébként nincs semmi baj, nem bánt senki senkit,
csak kicsit újraképzeltem ezt, és kicsit másképp.

habár nagyon vágyom bizarr és köcsög lenni, és kori szerint is blogképes a beszüntettem
a kommentelést mer gyűlölöm az olvasóimat mondat, és ma egész nap ezen
röhögtem. de ha egyszer nem.

mail van most, komment nincs.
szavunk elakad, majd meglátjuk.

a racionális énem néha azt mondja, kezdeni kéne vmit a playlistemmel, mer ez így nem járja. mer a regina rákos édesanyákról énekel, a fiona hadonászik a színpadon, h elhessegesse a maga köré hallucinált bogarakat, és a tori is erősen élete alapélményei köré építi a repertoárját, ezek az alapélmények pedig a vetélés és a nemi erőszak. értem én, mire gondol a tivadar, mikor úgy foglalja össze a zenei ízlésemet, h dühös nők orgonálnak és közben szívszaggatóan sírnak.
és én ezt szeretem, de akárhogy is nézem, a legoptimistább szám amit a winchesteremen találok is csak azt dúdolja melankólikusan, h today has been okay. nem wonderful v ilyesmi, mindössze okay. persze akarhat-e többet az ember lánya minthogy elmondhassa h okay volt a napja, jelenleg a földhöz verné seggét örömében, ha elmondhatná.
már csak ezért is, a racionális énem azt mondja, ajánljatok zenét. vmi eddigiekhez hasonlót, de mégis, kicsit mást. olyan előadókat keresek, akik nem állnak pszichiátriai kezelés alatt, de nem is kezeletlen neurotikusok, nem molesztálták őket gyerekkorukban, nem halt meg a családjuk tragikus betegségekben, nem hagyta őket ott senki az oltárnál, stb.
jaj, félek h csak instrumentális techno marad a végére, ha sok feltételem lesz még.


emiliana torrini - today has been okay

tegnap bicikliztem, ma este pedig futni voltam, h megőri megtaláljam a lelki egészségemet, meg h formába hozzam magam, mire lili hazajön. eddig együtt voltunk lusták, esti futás helyett azt is mindig jól beosztottuk, h ki megy ki az ajtóig a rendelt pizzákért meg h ki vágja fel őket (komoly karmunka!). erre ő nemhogy elmegy svédországba, de hegymászókba szerelmesedik bele, és magasugrik, távolugrik meg ki tudja milyen félelmetes gyakorlatokat végez szervezett keretek között. átmossák az agyát, és félek, h mikor hazajön, az én eddigi tevékenység-repertoárom nem lesz már számára stimuláló és másokkal fog barátkozni. tehát futok.

szegény dezső, csak száradozik itt búskomoran hónapok óta, nem bírtam már tovább nézni, vettem neki egy ilonát. remélhetőleg kivirul majd a szerelemtől; muszáj lesz összekapnia magát, mer ilona korallvirág, és nem tudom, mennyire vagytok tisztában a szobanövények hierarchiájával, de ő üti dezsőt, aki meg csak egy egyszerű kis páfrány. tehát fel kell kötnie a gatyáját. alacsonyabb is, csúnyácskább is, páfrány is, igazi szegénylegény-királylány sztori ez.  ilona posh, olyan színésznős, virágzata is van, mmint olyan igazi virágzata, ami színes, nagyon durva rózsaszín. harsány nőcske, mondhatni kicsit kurvás. most ott állnak egymás mellett, és várom a fejleményeket. egy bátortalan puszi már volt.

(moreover, ilona csomagolására rá volt írva, h 2 locsolás között meg kell várni míg kiszárad a földje. menni fog ez nekem.)

így néz ki egy dicséret tivadartól, aki minden blogot zsigerből gyűlöl:
tivadar: ... a múltkor beleolvastam a blogjába, és utána gyorsan le kellett szaladnom az utcára és a játszótéren megöltem egy kisgyereket.
én: és az enyém olvasása nem hozott elő belőled hasonló reakciókat?
tivadar: az nem. azután csak néhány bogarat gyújtottam fel nagyítóval.

süt a nap és én hazafelé biciklizek a reggeli fonológia szemináriumomról és a bevásárlásból, kezemben mozzarella sajttal és vollkornbrottal, hátizsákomból kikandikáló póréhagymával.
kinn van a fejem a vízből a nagy hullámzásban vagy mi.

kommunikációképtelen vagyok, de képes vagyok hosszan értekezni ennek természetéről és hátteréről. unalmas vagyok, de szórakoztatóan tudok beszélni róla.
mindenki megtalálja, amihez ért, nem igaz.

na idenézzetek, húzott elő egy különösen nagy és nehéz darab vasból készült vmit egy hajléktalan a méh előtt álló sorban. wow, mondta a többi hajléktalan.

ma zsanett barátnőmnél voltam. zsanett egészségesen sznob, járatja a hvg-t, de közben titokban mindig elolvassa a lakótársai best magazinjait. megértésemről és elfogadásomról biztosítottam, miközben késsel és villával ettem nála a borsófőzeléket.

"maradok, nem véletlenül, de nem is
valami szelíd-
vad elhatározásból,

nem szórakoztatom magam azzal, hogy hol lennék
még ennél is inkább
valahol máshol,

majd nyilván olvad, kisüt, fölszárad,
aztán megint
elázik szépen

az egész, itt ücsörgök a napon egy nem túl
kényelmetlen, de nem is
kényelmes széken

egészen nyár közepéig, ha van egyáltalán közepe,
és nem csak
vége a nyárnak,

és ha tényleg akad olyan még, akire
igazából ennyire
sehol se várnak."

(kukorelly endre - (2. 1999. február 14.) (r.))

ülök az erkélyen. a tenyeremet a tea melegíti, arcomat a nap, combomat sylvia plath naplói. sylvia 18éves. állandóan hátra kell lapoznom a jegyzetekhez, h tudjam, kik az új pasik akikről beszél.

tegnap elsétáltam egy kirakat előtt, ami kiscsibékkel volt díszítve. ja, igen, a közelgő húsvét miatti dekoráció, gondoltam.
csapjatok már fejbe.

ki akarja végigcsinálni velem ezúttal. ki akarja végigcsinálni velem újra.
milyen szar, h ha rólam van szó, nem maradhatok ki semmiből.

csütörtökönként 4től fél6ig nádasdy ádámot hallgatom ahogy viccet mesél jiddisül, héber dalbetétekkel.
és ti mit élveztek az életben.

van abban vmi báj, ahogy amy winehouse 2 soron keresztül ott tartja a mikrofon mellett azt a kis alkoholt h amint levegővételnyi szünet jön a dalban, belekortyolhasson.

évkezdés:
- ... you will be expected to read 25-35 pages for every week. 25-35 pages.
- with or without pictures?

elmeséltem a yes/no-nak a legújabb gyötrő problémáimat (a régiek már olyan uncsik, még ha nem is avulnak el, bővíteni kell a repertoárt), erre ő ment az utcán és egyszercsak megtalálta és megvette nekem a szinte tökéletesen témába vágó kitűzőt, amit egész biztosan én teremtettem a gondolat erejével:

én: ...mer tudod én rég túl vagyok az ilyen nincs-személyiségem-ezért-kilövetem-az-orrom-és-erősen-kifestem-a-szemem korszakon.
húgom: és visszatértél a nincs-személyiségem korszakhoz.

ha baszogatásról van szó, a húgomban asszem emberemre találtam.

nem is csoda, ha nem akar velem lakni senki, hiszen még viasatom sincs.

igazából, ha a tényeket vesszük, én egy szerencsés alkat vagyok, nagy katasztrófák elkerültek, szerető családom van, van tető a fejem felett, és még barátaim is, évek óta nem jártam orvosnál, sok ismerősöm van iwiwen, nem vagyok allergiás a csokoládéra. igazából, ha a tényeket vesszük, nem nagyon van magyarázat arra, h olyan vagyok, amilyen. igazából, ilyenkor, mikor konkrét okom van szomorkodni, szinte élvezem. végre jogom van szomorkodni. ki akarom tombolni magam, ha már alkalom nyílik rá.

ma (ismét) utálom az embereket. rászóltam az ellenőrre a mozgólépcső tetején, h ne kacsintgasson, hanem a bérletemet nézze meg. szerinte nincs humorérzékem. sajnos elsodort a tömeg és nem állt módomban közölni vele, h az én véleményem szerint belőle mi minden hiányzik.
(a tömeg, mint extrinzik dühkezelési tényező. pedig én pont az ellenkező irányban kívánnék dühkezelni.)

"Hallani vélem, hogy Balogh Endrét bántják. Nem találom a sötétben a gázpisztolyom, így letépem a falról a Babits-képet, hogy segítsek. De sajnos verésről szó sincs, Endréék csak a saját szobájukba szeretnének bejutni. Rúgják az ajtót, kaparják a falat. Több sem kell Karafiáth Orsolyának, ki meztelen testét takaróba csavarva megjelenik, hogy mentse a menthetőt. Kuncogunk, majd feltűnik Bedecs László, aki az iránt érdeklődik, hogy itt tömegszex lesz-e. "

ilyesmi kalandokban volt része szigligeten agnusnak, a "véresszájú bloggernek".
titkosnapló pollágh róka péter tollából ITT.

anyu apu ica bözsi lajos jóska dodó gizi stefi.
a nagymamám minden nap elsorolta a halottait.

ma hazajöttem a szüleimhez, és a lépcsőházban ez a látvány fogadott:

bennem ekkor átkattant vmi, felvágtattam a hátizsákommal a 3.ra, fogtam egy ollót és zsineget, majd vissza le. még mindig ugyanazzal a lendülettel és indulattal kidobtam a papírhalom felét, a másik felét pedig összekötöztem, és közben hirtelen megértettem minden nénit, bácsit, és közösképviselőt akik a lépcsőházban kiragasztott üzeneteikkel felkerülnek a kretén.hu-ra, mert bennem is igen erős vágy támadt h röviden, de zaftosan megfogalmazzam egy post-iten, h mi is a problémám a nyüves szórólapokkal, reklámújságokkal, és az emberiséggel, úgy en bloc. de csak ennyit hagytam a rakás tetején egy fecnin: papírgyűjtésre, sok szeretettel. de vigyétek, mert itt csak akadályozza az energia áramlását. még egy szmájlit is tettem a végére, de az nem volt őszinte. anger management.

ma a villamoson 23 középiskolás beszélgetett a fejem fölött.
én most abbahagyom a tanárképzést, jó?

egyszer elmentünk nadrágot vásárolni, a seggem és én, meg a húgom segge és ő. bementünk egy boltba, és a húgomékra nagy volt az s-es méret, ránk pedig kicsi a [nagy méret, censored]-es. azóta nem járunk együtt vásárolni.

múlnak az évek, és egyes emberekkel lecseréljük az internetes kapcsolattartást élőre, másokkal pedig az élőt internetesre.

the cat sausaged away. we can beat its trace with a stick.

vmi megszállt, és most úgy érzem, feketében kell járnom. ennek jegyében járom a boltokat, kell szoknya, blúz, ruha, esetleg még fátyolt is veszek és akkor már csak piszok kell majd a körmöm alá és én lehetek egy napbarnította haditengerész fájdalmában földbe markoló özvegye, aki a temetés óta céltalanul bolyong.

a katáék házával szemben lakó néni óvatosan kinyújtja a karját az ablakon, és, a kezében lévő távirányítót módszeresen, lassan mozgatva, távirányítja az embereket meg az autókat. néha, ha nagyon unatkozik, átkapcsol párizsra. még akkor is, ha éjjelente azt kiabálja, h a kurva anyátokat, sztem ő csak jót akar.

mostmár sosem ölöm magam olyan pusztító gondolatokkal, h nekem nincs semmi a fejemben. mert most, h ennyit fújok orrot, bebizonyosodott, h dehogynem. vmi van a fejemben.

nádasdy-írások hátoldalára nyomtatok kukorelly-szöveget. egy ribanc vagyok.

levittem a legrosszabb énem szigligetre, nyaraljon ő is. bár nem érdemli meg. néhányszor kétséges volt, h kijövök-e a szobámból. pontosan annyiszor volt kétséges, ahányszor bementem. különösen akkor volt kétséges, mikor direkt azér mentem be, h ne jöjjek ki.

orsi, te parókát hordasz, te meg fogsz engem érteni, szólítja meg ficsku pál karafiáth orsolyát, majd ellejt előtte a valaha az én tulajdonomat képező citromsárga harisnyában.