már régóta készültem írni vmit az alkohol(nem)fogyasztási szokásaimról, pl h semmilyen elvemmel nem ellenkezik h igyak, csak egyszerűen nem szeretem. meg h nincs az az isten, h a magam felett való kontrollt akár egy kicsit is átengedjem másnak. de persze mindez változhat, bár biztos h nem azok hatására fog, akik mindig azt hiszik, h majd az ő hatásukra fog. harmadrészt azt is meg akartam említeni, h sztem egy dolgot lehet egészséges, ill. kevésbé egészséges indíttatásból csinálni, és azokban az alkalmakban, amikor nekem nagy ritkán eszembe jut, h igyak, azokban az a közös, h egyedül vagyok itthon és este van és le vagyok törve, ez pedig sztem inkább az utóbbi kategóriába tartozik.
de hogy, hogy nem, történt tegnap este, h itthon voltam, egyedül, és életem mélységes mocsarában feküdtem, abból is a rosszabbik fajtában, amikor olyan kapálózhatnékja támad az embernek. ekkor előkerült a kata msn-en, az enyémhez hasonló életérzéssel. és aztán előkerült egy üveg, amit adekvátnak éreztem az életérzésünkhöz. és így esett, h életéreztem egy kis(?) körtepálinkát, a kata meg martinit a drót másik végén. és addig ittam, amíg egyszercsak már nem is zavart a mocsár és álomra tudtam hajtani kis fejemet. sikertörténet. szinte.
aimee mann - mr harris
