brno felé a vonatúton danitól vettünk csehszlovák nyelvleckét, amelynek segtségével már folyamatosan el tudom mondani csehszlovákul azt, h
[dobpergés] jónapot kívánok, nyelvész vagyok, nem értem!,vmint a fiúk megtanulták azt is, h
2 sört kérek, és vmi lónyálat a hölgynek nagyvonalúan beleszőve engem is, aki az egyetlen absztinens vagyok
a társaságban az egész táborban (az egész világon?).
