visszaolvasom az elküldött emaileket, megvizsgálom h én örültem volna-e nekik. némelyiknek igen.
visszaolvasom a blogomat, mindig más szemével, sokszor olyanokéval, akiket nem is ismerek, csak elképzelek. és dolgokat gondolok magamról. milyen lehetek. néha szimpatikus vagyok.


tori amos - leather

a pedagógusoknak mindentudó mintagyerekeik vannak, a fogorvosoknak nincsen tömött fogaik*, a pszichológusoknak nincsenek lelki problémáik, a vasutas pedig azt mondja otthon a gyereknek, h fiam, rázd az asztalt, írni akarok.

* edit: a nyelvészhallgató pedig mindig egyezteti az állítmányt az alannyal.

mindenki üdvözölje gondolatban emil bácsit, aki mindig mosolyogva jön fel a lépcsőn, atlétában, mind2 kezében szatyorral; aki kinyitja a lányoknak a beragadt bejárati ajtót; aki sose szól egy rossz szót sem, pedig most is diana damrau sipítozik éjjel negyed2kor a a szomszédjánál. (de gyönyörűen sipítozik, azt meg kell hagyni, és mozartot). és mindennek tetejébe, még emilnek is hívják. éljen emil bácsi. hip. hip.

(lehet h lefekszem. javítani kellett a bejegyzést, mer olyan szövegrészlet került bele, amiről fogalmam sincs, hova és miért akartam írni. de gondolom azér én írtam.)

a nyárra vonatkozóan kezdetben mindössze egy elképzelésem volt, h szeretném, ha megkínoznának. szerettem volna pl katonai kiképzésen részt venni, vagy túlélőtúrán. aztán, továbbgördítve a gondolatmenetet, a következő az volt, h elmegyek dolgozni a mcdonaldsba, nehogy ott álljak majd x év múlva a bölcsészdiplomámmal a kezemben és ne legyen tapasztalatom. vettem is egy kiló mélyhűtött húspogácsát. h érezzem, nem vagyok teljesen értéktelen, néha kisütök egyet-egyet. aztán beszéltem pár emberrel, és a lehető legnagyobb féltéssel mondták, h eszembe ne jusson. ott nem lehet másról beszélni, mint hogy hány fokon kell sütni a big macet, semmi hamvas, semmi heidegger, mesélte felindultan árpi. most kicsit nem tudom, mi lesz. nekem hiányzik vmi, ami kibírhatatlan, de én mégis kibírnám és aztán örülhetnék. mondom ezt a vizsgaidőszak végén, haha.

tegnap 3 órát chatelt velem a yes/no aztán egyszercsak hirtelen azt mondta : elment az életkedvem, megyek lefekszem, szia.

ugyanitt angol generatív szintaxisból korrepetálást vállalok.

lehet h sikítozni kellett volna a margit-híd közepén v ugrálni v berúgni este de mindenképp vmi válaszreakciót adni ahogy, y'know, így az emberek szokták, (azt mesélik), ha történnek velük jó dolgok. dolgok.
nekem is vannak dolgaim. és elképzeléseim, h mikor melyiket mi kéne h kövesse. aztán meg néha, na, hát, aztán meg.

még egy ember rámnéz ma és én sírni fogok.

fáj mindenem, mer 2 és fél órán át görcsben ültem. hogy lehet ezután aludni. a tori amos hogy tud ezután aludni. hogy lehet aludni valaha. hogy lehet mással foglalkozni. mit keresek akárhol, aminek nincs köze a zenéhez.
hát ezután nem lehet pisilni, mondtam az eronikáéknak, de azt mondták, h dehogynem, a tori is biztos elment pisilni utána. mer hogy lehet ilyen profánul beágyazva ez az egész életbe, h a tori amos eljön az óceánon át ide, bukare budapestre, kilibben a függöny mögül és énekel és zongorázik, és aztán elmegy pisilni, majd lefekszik. hogy lehet ez az élet rendje.

ma van a szüleim 29. házassági évfordulója. jön ma este a tori. rendeltem sok könyvet, öregedésről, pszichopatákról, hazugságokról, kényszerekől, agyról, stb. egy olyan könyvet olvashatok, aminél nem tartom számon, h hány oldal van még hátra. bodzaszörpöt iszom és az erkélyen szárítom a hajam a napon.
tanulok lelkesedni.

kedvenc filmes dialógusom osztanám meg veletek:
- mi van még ott?
- [drámai hangon] a hasadék.
- hasadék? hogy érted, h hasadék?
- (...) [világmegváltóan utánuk kiáltja] nem gyűrű, hanem hasadék! és exponenciálisan terjed mind méretben, mind intenzitásban!

ahogy lili mondja: megbízható minőség, érdekfeszítő téma, kiszámítható színészi alakítás.

a tegnap este ma hajnal felfedezései közül: egy svéd-magyar kétnyelvű adatközlő a szimplában alkoholos befolyásoltság alatt a "mari látta pista síelését" mondat megismétlésére felszólítva pontosan ugyanazt produkálja, mint egy wernicke-afáziás, valamint nem tűnik fel neki, ha beszélgetőtársai agrammatikusan beszélnek. (ha nyelvészek kocsmázni mennek, chapter xxx)

nekem most nagyon boldognak kellene lennem. na ez az, amiből semmi jó nem szokott kisülni.


patty griffin - up to the mountain

ETR üzenet: rögz.teljesítés Érték:5 I:2007-06-12 12:00 H:Gólyavár A K:ANN-219 Angol irodalmi szigorlat

lili szerint meg kéne térnem.

egyszer feldúltan jöttem haza, és mondtam lilinek, h összevesztem a v-vel. és lili erre megkérdezte, h találkoztatok egyáltalán?, mer ő már ismeri a dörgést. hát nem találkoztunk. nem is beszéltünk. de én magamban összevesztem vele, és olyan hülyeségeket mondott, mint szokott, akármivel érveltem neki, és csak nem akart lenyugodni. nagyon felidegesített.
egyébként nem szoktam veszekedni másokkal.* soha. magamban durrogok kicsit, meg ilyesmi, de az nem veszekedés. (kivéve a v-vel pl). azt szokták mondani, h el kell számolni 100ig, na, hát én nem tudom, meddig számolok el, de a végére mindig arra jutok, h ezen sem érdemes. vagy nagyon jó természetem van, vagy kegyes hozzám az élet. vagy egyszer le fogom mészárolni a fél várost.

*a húgom kivétel, de az sosem komoly.

- én nem is tudom, miért barátkozom veled.
- nagy szívás ez a vérségi kötelék, mi?
- kapd be.
- kapd be te.

ma a húgommal csináltam programot.

igazából eddig is sejtettem, h baj van ezzel az időnként általam is alkalmazott megérdemlős rendszerrel (vö. ha megcsináltam ezt, megérdemlem, h ...), mer senki sem olyan szigorú hozzám, mint én magamhoz, meg úgy egyáltalán, az élet nem ilyen. de ma egyéb hibás pontot is észrevettem egy ilyen gondolatmenet során. mer az ok, h a boltbamenés, mint szociális izé, érintkezés, stresszes lehet, szembenézés, küzdelem, és nagy megpróbáltatás, szóval személyiségemet ilyen gondokkal terhelt időkben különösen megviseli és fejleszti; azonban a "ha lemegyek a kisboltba duplacsokis magnumért akkor megérdemlek egy duplacsokis magnumot" megfogalmazásnál már érezni, h itt vmi a saját farkába harap.

néha nem is az a baj az emberekkel, h olyanok, amilyenek, hanem h olyanok, mint te. azzal, h rád reagálnak, te tükröződsz róluk; mikor az néha még egy példányban is sok.

még mindig én akarok lenni rost andrea.

(miklósa erika meg csak hagyja békén domingot...)

mentünk lilivel a margithídon és láttunk egy fiút aki egyik kezében gitárral, másikban egy szál rózsával ment.
ó. óóóóóó.
kitaláltuk, h elkapjuk, erőszakkal hazaráncigáljuk, fogságba vetjük, és egészen addig nem engedjük h a napfényes égre vesse a tekintetét, ameddig belénk nem szeret.
de mire mindezt elterveztük, már nem volt sehol.
nyálasfiú.

huszonhat műanyagflakont tapostam meg egymás után, aztán huszonhat műanyagflakont dobtam be egymás után a szelektív hulladékgyűjtőbe.
és vége is lett a napnak.
najó, nem, mer interjúkat is néztem meryl streeppel a youtubeon. mindjárt más, igaz.

irodalom szigorlat. gyász.
leejtettem a parfümömet, összetört és kiömlött. gyász.
ma elkezdtem tanulni a carmina buranat. öröm.

gyász*gyász*öröm=gyász
de másrészt:
gyász*öröm*gyász=gyász
és:
öröm*gyász*gyász=gyász
sőt:
öröm*öröm*öröm=gyász

adja meg a * művelet tulajdonságait.

nekem nincs is annyi ujjam amennyi billentyűt ehhez a hülye játékhoz nyomkodni kéne.

tegnap késő este, az angol irodalom szigorlat előtt 2 és fél nappal történt első találkozásom a szigorlati művek listájával, ami, khm, nem egészen egyezik meg azzal a listával, amiből én készülni szándékoztam, mondjuk úgy, h egy kicsivel több itemet tartalmaz, és kb százzal több kritikai olvasnivalót, mint amit az enyém. majdnem azt írtam, h százszor annyit, de közben eszembe jutott, h ha a nullát megszorozzuk százzal, az még mindig nulla. ilyen okos vagyok matematikából mostanában. szóval elöntötték testemet különféle érzelmek és a verejték, és mondtam a katának, néhányszor, nem mindig témábavágóan, hogy bekaphatják az összes faszomat. a kata nagyon türelmes volt, és csak a 6-7. ilyennél jegyezte meg, h különösen ingerlékenynek talál.
behozható a lemaradás, nem arról van szó, de ki cseszte el ezt is, na ki. én voltam, elsősorban, attól tartok.
bár lenne kedvem kicsit emlegetni az eltét, h nem ott volt a lista, ahol én kerestem; meg különben is, itt fél órát kell várnom mire bejutok a rendszergazdához, mer nem merek bemenni, mikor épp egy to-s nénivel üvöltöznek; h a to-ra meg mennyit kell várni h bejussak, arról ne is beszéljünk; és h a testnevelés tanszéken minden információ nélkül kell boldogulni és tűző napban egy sportpálya legtávolabbi végébe kell menni megkeresni a sárgapólós-zöldsapkás tanárt h beirathassam a nyomorult tesijegyemet. holott igazából "lenni annyit tesz, mint lenni az etr-ben" (kálmán lászló).
de nem emlegetjük most az eltét. az úgy kevésbé fájna.

20 percen át tekeregtem a sparban a bájosan zavart tekintetemmel, mire sikerült minden olyan terméket bepakolni a kosaramba amitől nincs hányingerem: szénsavmentes naturaquát és cseresznyés hubbabubbát. meg redbullt, mer ha tápértékről van szó, akkor nem válogatunk.
az anyukám mindig azt mondja, kislányom, ne most fogyókúrázz, vigyázni kell az idegeidre, vagy kislányom, most ne fogyókúrázz, most a tanulásra kell koncentrálni. és ez a kettő körülbelül le is fedi az egész életem. talán magamba tömök egy kis almát is.

nem én tehetek róla, h a hibaüzenet az imdb-n ilyen nyálas.

something went wrong. oh dear. something broke.
on the bright side it might just be temporary, but on the other hand it could be a bug.
please try again... but if the problem persists, please report it to server-errors@imdb.com.

something went wrong. your heart, oh dear, broke.
on the bright side it might just be temporary, but on the other hand it might be followed by long years of solitude and total lack of happiness in your life. 
please write an email in case the problem persists. fixmyheart at imdb.com. we wont be able to sort it out, however.

nagyon ügyelek, h ne menjek át vizsgaidőszakos nyavajgásba - bár az is nagyon kreatív tud lenni. de azért szeretném elmesélni, h ma úgy gondoltam, h könnyebben fogok shakespearet elemezni majd, ha kivasalom előtte a szőnyeget. így felkaptam és kivasaltam. nem rendes szőnyeg, csak ilyen rongyszőnyeg-szerű. még mielőtt teljesen hülyének nézne vki (bár alighanem mindegy már). és gyűrött volt igenis, mer múlt héten kimostuk.

ha az ember majd' egy évtizeden keresztül magában alakítja a történelmet, akár egy szálát is, akkor fennáll az esélye, h egy kicsit, icipicit eltér majd a valóságtól. és ha sok év konfliktus után kiderül, h valójában nincs is konfliktus, nem is volt, és nincs mitől félni, mert másokban máshogy alakult a történelem, akkor azért ott van mit bepótolni érzelmileg. kissé kiterít. kissé elcsesztem. kissé hamarabb összekapcsolhattam volna a szálakat.
jaj, úristen, a végén még tanulság is lesz.

had próbáljam megmagyarázni: nem kell lelket önteni a seggembe.
aki itt megszólal néha, a nagy és mítikus blogoszférában, az nem igazán azonosítható a seggemmel, mint IRL testrésszel. lehet, h vannak közös tulajdonságaik, sőt, lehet, h ők egy és ugyanaz, de aki itt beszél, az mindössze egy lírai alany. a seggem, mint lírai alany.

és itt úgy érzem, vmiféle mélyponthoz érkeztem.

mindig addig csináltam mindent, amíg már egyszercsak túl sokáig. én voltam pl, aki, mikor az összes volt osztálytársam megtalálta már az országban a helyét, még mindig a miskolc-budapest intercityn éreztem magam leginkább otthon. mindent tovább csináltam mint mások; bulikon, próbákon, akármiken, még mindig én maradok ott legvégig, összeszedem a szemetet a végén, bezárom az ajtót, nem hagyott-e ott senki semmit, cigit eloltottuk, villanyt lekapcsoltuk.
azóta rájöttem, h néha kicsit hamarabb kell abbahagyni, a csúcson, v hol mondja a mondás. és akkor még rossz is. fájdalmas, de ez az élet rendje, és ez vhol gyönyörű, na, ez az, amit szeretek gondolni.

tivadar üzenete:
van kedved matematikarol beszelgetni?
agnus üzenete:
megpróbálhatjuk....
tivadar üzenete:
olyan analis szex hangulata lett a dolognak. na mindegy.

tudjátok, nagyon rossz, nagyon rossz. és napok óta tragikus bejegyzéseket kívánnék írni, életem különböző, engem foglalkoztató eseményeit árnyaltan megfogalmazva, vagy csak fel-fellibbentve, amolyan szórakoztató stílusban, vagy néha fájdalmasan, h fájjon mindenkinek, (mer ilyen vagyok én), de csak nem megy. ma estére pedig egyenesen reményteljes hangulatba kerültem, ami abszurd a tények, illetve saját magam ismeretében, és kikérem magamnak.
zene is van, tessék, egész vidám, de legalábbis a szar az élet, de olyan szép fajtából.


dolly parton - travelin thru

kis drágák. azér megmutatnám vkinek ezt a gyereket.

ma indulás előtt a tükörben vékonynak és megviseltnek tűnt az arcom, ráncokat fedeztem fel, és táskákat a szemem alatt. öregnek néztem ki. jaj, de jó volt.

mi lenne, ha egyszer leírnék vmit, és utána nem értékelném ki magamat rögtön. vagy mondanék vmit, és nem tenném hozzá még ugyanazzal a levegővel a megjegyzéseimet a mondat szellemességével, intellektuális értékével, relevanciájával, információértékével, stb-vel kapcsolatban. mi lenne.

a pszichoszomatika gyönyörű megnyilvánulása az, mikor a szigorlat reggelén a pontszámodnál jobban foglalkoztat annak latolgatása, h vajon tényleg le fogod-e hányni a vizsgáztatókat.

lili: én igazából éhséget érzek.
én: én meg ürességet.
lili: a tiéd jobb.

a minap épp egyik kedvenc programomat futtattam magamban (az önostorozásos témakörből), és pont ott tartottam, h hülye vagyok, mint a seggem, mire a seggem felszólalt, h az egy dolog, h én rajta élcelődöm a blogomban, de elég legyen már abból, h mindig dehonesztáló megjegyzéseket teszek rá, mer lehet, h ő nem vágja a generatív szintaxist, de azt nagyonis tudja, h mi a szívem vágya, és csak rajta áll, h lesz-e piros kisruhám idén nyáron, ezért, ha így folytatom továbbra is, akkor nagyon megüthetem a bokám.
ez egy segg.

ha olvassák az embert, az kicsit olyan, mintha foglalkoznának vele, nem?
nézzük ma mindennek a legszomorúbb interpretációját.
és mindennek van szomorú interpretációja. sose fogok unatkozni.

csacsinsz üzenete:
zeneszerző és festő is egyben
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és tud franciául
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és mély hangja van
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és elvált
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és jól főz olasz kaját
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és nyáron feltűri az inge ujját
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és vett katának egy bézs kanapét
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és egyetemi tanár
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és DE RÉG JÁTSZOTTAM ILYET EZ KURVA JÓ

ma leszólított egy fiú az utcán, és azt hazudtam neki, h van barátom.
aztán elképzeltem, h milyen a barátom, és egész elégedett vagyok vele. ősz haja van és biológus, és jáccik zongorán, főleg csajkovszkijt és kortárs zeneszerzőket. csakis fekete zoknit hord. télen sokszor garbót. kontaktlencséje van, és este mikor az ágyban olvas, olvasószemüvege. szoktunk sakkozni a margitszigeten. élt franciaországban. össze szoktunk járni a katával és az ő kitalált barátjával, aki pedig zeneszerző, és szolid dámákként nézzük a fotelból ahogy a fiúk zongoráznak a meccs szünetében.
ezentúl minden nap kitalálok egyet, amíg meg nem unom.

carol ann duffy: mrs darwin

1852. április 7.

meglátogattuk az állatkertet.
azt mondtam neki:
"valami abban a csimpánzban rád emlékeztet."

(kappanyos andrás fordítása)