szeretném, ha nagyon fájna mindenki másnak is.
és most mindenki más idekattint szépen (mert ilyenek vagyunk), h nagyon fájjon neki. nem ez, csak ettől.

ma délelőtt feküdtem az ágyon és halott emberekre gondoltam.
ezen változtatandó, mosogattam kicsit, hajat mostam, megágyaztam, lementem a boltba, majd lementünk piknikezni. és ott feküdtem a fűben a pokrócon, és élő emberekre gondoltam. nem volt jobb.

(tori amos - silent all these years)

én mindenkinek megadom az esélyt h kibontakoztathassa potenciálisan csodálatos belső valóját, és nem hagyom, h a megismerésben hátráltassanak a kevésbé szimpatikus külsőségek.
letiltom msn-en a mások által oly gyakran használt, rám oly irritálóan ható izgő-mozgó, csili-vili hangulatjelek megjelenítését.

én azt szeretem, ha vmi nagyon fájdalmas, és, ezzel egyidőben, kikezdhetetlenül korrekt. és senki sem tehet róla. vagy az én hibám, úgy még jobb.
na, az lefoglalja az embert.

"sugárban lehányni a világot, hogy mindenre jusson"
(combfiksz)

még végig tudom mosolyogni a wesselényi utcát a kazinczytól a körútig.
a körúton már csak magamban megy.

- ja, te is leszállsz a keletinél?
- aha, hazamegyek.
- vonattal?
- igen, te is?
- aha. és hol laksz?
- miskolcon. és te?
- a xvii. kerületben.

bár nem vagyok kifejezetten hiú, azér most még írok kétségbeesett emaileket az embereknek, h azonnal vegyék le az iwiwről azokat a velem készült közös képüket, amelyiken tokám van, de majd ha gyerekem lesz, engem se fog majd biztos érdekelni ez már, csak h mosolyogjon vagy tökfilkósan nézzen vagy bájosan aludjon, mellékes, h ezt a plöttyedt hasamon, a hurkás tokám mellett vagy a vastag felkaromon teszi.

tori amos - playboy mommy

csacsinsz üzenete:
ezért barátkozom veled (érdek ez is)
csacsinsz üzenete:
mindig tudod mi a jó zene
Agnus üzenete:
tudtam, tudtam
Agnus üzenete:
ha megsüketülnék már eldobnának maguktól az emberek
csacsinsz üzenete:
nem hiszem mert akkor is tudnál ágrajzokat rajzolni
Agnus üzenete:
ha megnémulnék az meg nem tűnne fel
csacsinsz üzenete:
szóval van még esélyed
Agnus üzenete:
ja, milyen igaz

a génjeinkben lehet vmi. ma arra jöttünk haza, h az apukám egy inget lobogtat, és azt ismételgeti, na, milyen szépet vettem, milyen szépet vettem. az anyukám erre azt kérdezte, hogy hányat vettél. én csak nézek, de kiderül, h nagyon is ez a szokott kerékvágás. hármat, mondja az apukám.
én ezt az egészet örököltem.

hát, hogyan is... majd jöjjön vissza a 7es... a 7es és a 8as között, addigra lesz szabad gép, mondta a szolisnéni a számlapos órára függesztve tekintetét.

kicsit megható, mikor az embernek hazautazása napjának hajnalán smst küld az anyukája, h vigye haza azt a farmert, amiból nem sikerül kimosni a fűfoltot, mer utánaolvasott interneten, és majd ő.

ismét elmentünk farmert vásárolni (a seggem és én). és sikerrel is jártunk, vettünk nagy nehezen egy tetszetős darabot. azért nagy nehezen, mer lehet, h nekem erre nem is volt pénzem, nade persze, lehet is vele beszélni. hát a legkisebb mértékben sem, a végső szó úgyis mindig az övé. és ráadásul csak ritkán bólint rá a választásaimra, így egyszerűen muszáj volt kivenni a pénztárcámból azt az x-ezer forintot. és most 1, 2, 3, flow. gyerünk már.

az én szememben egy könyvtárnak annál nagyobb előnye nem lehet, mint h nem kell bemenni a könyvek közé és teljes értékű könyvtárlátogatóként viselkedni. én nem bírom ki, h mindenki csendben olvasgat és fojtott hangon jár, és nyomasztó szag van és nincs büfé, és nem lehet bevinni a táskámat, stb. ezért ezúton szeretném kifejezni a hálámat az elte egyetemi könyvtárának, ahol úgy kölcsönözhetek könyvet, h beszaladok egy kérőlapot kitölteni a kölcsönzőbe, ahol nincs ruhatár, és könyvespolcok sem. aztán elmehetek körömlakkot venni és fagyizni a váci utcára, majd visszatérve felvehetem a kikért könyveket gyorsan és fájdalommentesen. és ami a hab a tortán, h tegnap este sikerült meghosszabbítanom egy könyvet interneten. csodálatos, egyszerűen csodálatos.

lilivel
a: fejbevágjuk egymást, úgy, h ne térjünk magunkhoz egészen a vizsgaidőszak végéig.
b: veszünk eldobható műanyagtányérokat és -evőeszközöket és nem mosogatunk a vizsgaidőszak végéig.
jaj, annyi ötletünk van.

igen, igen, az idegrendszerem egy elvetemült, öngerjesztő számítógépes játék, és végigcséztet az életen.

én nem tudom, miért mondják, h a számítógépes játékok nem tükrözik az életet. mikor eljutsz a szintek végére, már profi vagy, h hogyan kell leütni fél kézzel a shiftet, altot, a-t, entert, f1-et és az összes kurzorbillentyűt egyszerre, h szitává lődd a bűzös szörnyeteget. aztán a következő szintben kiderül, h ez már rég nem elég, mert a szörnyeteg is fejlődött vmit és maximum felnőhetsz hozzá, de sosem tudod majd elhajtani.
how unfair. and still, how fair. mondjuk a játékot legalább te választhatod ki.

lili: már bocs, h itt csörgök ezzel a papírral míg te zenét hallgatsz...
én: semmi baj. felhangosítom!
lili: ...főleg h egy templomi kórusról van szó... hány perces a szám?
én: 6.
lili: ... csak h tudjam, meddig kell még csörögnöm.

2007. május 21. hétfő, délután 6 óra.
lili ittasan érkezik haza, kori pedig lefekszik aludni. én a youtube-on hallgatom a kis egyházi kórusaimat. az idő kellemesen meleg.

ha van olyan kórus budapesten akik éneklik franz biebl ave mariáját, akkor én odamegyek énekelni. úristen. úristen.

(és ez már majdnem egy éve tart, ez az érzés. ja, és john ruttert(!!!) is énekeljenek, arvo pärt-et, és allegri miserere mei-jét.)

az éjszakain a bácsi bontott egy sört, és koccintott a tükörképével az ablakon.

mindig el lehet csodálkozni az emberi gondolkodás sokféleségén. a 2 személyes kedvenc panaszomat szeretném idézni, amelyek, sajnos, könyörtelen panaszválogató-csoporttársaim miatt, nem kerülhettek be a dalszövegbe, de sztem nagyon sokmindenre rávilágítanak a létezéssel kapcsolatban:
1. "a színezett szájvizektől pállik, gombásodik a szájam; a természettől fogva színesek megszíneznek mindent, még a fogaimat is; a színtelennek meg olyan bénán gyártják a kupakját, h mire hazaviszem a boltból, kifolyik az egyharmada"
2. "a telefonszámomban időhurkok vannak. ezért gyakran rossz a telefonom"

vettem pulóvert. narancssárgát.
(nagyon érdekes, h a blogolás milyen személyiségtorzulásokat okoz, h mit gondol az ember, minek van hírértéke. ha a blikk azt hozná címlapon, h barátokközt akárki új pulóvert vett, amire egyébként minden esély megvan, akkor, ahogy szoktam, ismét botránkozva állapítanám meg, h lám, ilyen mélységek is vannak. magamba kell néznem.)

én nem csak egy kiégett, naiv bölcsészlány vagyok, hanem egy mindenre elszánt, ragadozó-típusú, vérmes háziasszony is. ezért ma reggel beleöntöttem 2 kupaknyi robbanásveszélyes, mérgező vegyianyagot az eldugult lefolyóba. kemény munka ez, rájuk is zártam az ajtót v másfél órára, oldják meg egymás közt. mikor visszamentem, h azér csak megmutassam magam a küzdelem helyszínén, megeresztettem a csapot. a lefolyó válaszul megindított vmit visszafelé, ami minden jel szerint a fél utca szennyvízének a legjavát tartalmazta. akkor leerőszakoltam a torkán még egy keveset a robbanószerből, és ismét magukra hagytam őket, győzzön a jobbik. én meg elmentem panaszkórust alapítani. otthonomba visszatérve láttam, h seregeim visszaverték a lefolyó ármánykodásait. happy end, v mi.

egész héten azt gondoltam, h boldogságom beteljesülése az lesz, mikor leadom a házidogám és megírom a zh-imat veszek végre közönségespiros körömlakkot és kurvásra festem a körmeimet. de most, mikor sort keríthetnék rá, már más a szívem vágya, és különben sem biztos, h kibírnám én most a pszichés hatásokat, amiket a körmök kifestése okoz. a kata ugyanebben kereste a boldogságot, és ma arról számolt be, h időnként hirtelen, nagy hullámokban elkezdi gyűlölni a körömlakkját. hát kell ez nekem. nekem, aki egy napszemüvegtől is pszichotikus leszek. vagy ha a szemembe lóg a frufrum. nem kell ez nekem.
szóval terápiásan ma azt jáccottuk a katával, h egy mediterrán, tengerparti város boldog és kiegyensúlyozott lakói vagyunk.

- ja, egyébként ez probléma az idősebb férfiakkal.
- hogy meghalnak?!

a szomorú helyzet az, h dezső elég rossz bőrben van mostanság. lelke van. és ez némiképp az én hibám. de mostanság nekem is lelkem van. azér most próbálom helyrehozni ami még helyrehozható, ideültettem magam mellé, és beszélek hozzá, énekelgetek neki gépelés közben. lehet, kéne neki társaságot találni, vehetnék mellé vmi lány növényt. egy harmos ilonát, vagy nem is tudom. v el kéne vinni páfránykocsmázásra, hátha a vizen kívül mást is kérne inni.
küldjetek szeretetet az én dezsőmnek.

najó. én ma vmikor hajnalban lefeküdtem. azóta eltelt kb 6 óra, és én már voltam úszni, és haza is jöttem, az ajtón konkrétan az az élet rettenetes mondattal léptem be. megkértem szépen a nyomtatót, h nyomtassa ki a házidolgozatomat. kinyomtatta.
rózsaszínnel, bazmeg. rózsaszínnel.

ma reggel a kálvinon majdnem fellökte a rendőrt a piroson áthömpölygő gyalogoshad.


regina spektor - summer in the city

néha kéne rám egy tábla, h ma nem kommunikálok emberekkel. vagy miért is diszkrimináljunk, legyen inkább csak ma nem kommunikálok. de talán találóbb lenne csak ennyi: ma nem. vagy miért is bonyolítsuk. nem. ennyit írnék a táblámra.

este 10 után az órák múlásával egyre csökken a házidolgozati téma érdekessége.

rettentő felelősség szakadt a nyakamba, nem hittem a szememnek, mikor megláttam a keresőszavakat. a kemény helyzet viszont az, h ha vki beírja a gugliba h "nyelveszek", akkor első találatként a blogom dobódik ki. tehát én itt vmennyire képet alkotok a nyelvészekről.
úgyhogy minden nyelveszek-tages bejegyzésemhez még szabadjon hozzátennem 1-2 dolgot. pl h nagyon fegyelmezett társaság a nyelvészeké, és csütörtök esténként kettes sorban vonulunk az andrássy úton óra után a pótkulcsba. és a nyelvészek sportosak is, mer biciklivel járnak, v a kocsmába legalábbis gyalog. mondjuk a kólaautomatához a földszintre rendszerint lifttel, de azt nem lenne muszáj most megemlítenem, csak én szeretek mindent a maga valójában bemutatni. 
még az is eszembe jutott, h a lucia jegyzi meg mindig, h a fiúk nem nyelvészek. na, hát azok a fiúk, akikkel én kocsmázok, a kevés kivételhez tartoznak, ők a szó legszigorúbb értelmében vett nyelvészek. milyen jó.

amikor frufrum lett, mer untam a fejemet, és ezért vágtam magamnak frufrut, és magamnak vágtam, mer nem volt erőm felhívni a fodrászt; szóval nehezen barátkoztam meg akkor a frufrummal. akkor a kata azt javasolta, h keressek vkit idolt, akire így hasonlítok, és rögtön sokkal könnyebb lesz majd az elfogadási folyamat. vizsgaidőszak eleje volt akkoris, tehát rockandroll, az első gondolatom juliette lewis volt. aztán rájöttem, h talán inkább mégse. aztán másodikra rögtön beletrafáltam megvilágosodásilag, és sylvia plath alakja segített megszerettetni velem a frufrumat. tökjól el tudom gondolni, h én vagyok sylvia plath. egyáltalán nem esik nehezemre azonosulni vele. villanysütőnk van, különben meg.

"After several Valium and a cup of coffee, I
           feel sweet and contented. The city is dangerous,
prurient, and I am a woman of mystery. I ask
           the waitress for some napkins and whisper,
My husband's brains are in my hands. I ask her
           to regard the blood and tissue, the horror of my
dress. I am wearing tinted sunglasses, a chiffon
           scarf, patterned with lemons and cherries.
My wig, my hair is concealed, it really is awful,
           a cerise-coloured rat's nest and it itches, badly.
When I leave, I move smoothly through the streets,
           clutching my shopping bags; I fit my key into
the lock and gaze at my calling card, that reads:
           Skirt, my pretty name."

(lynn crosbie - skirt, my pretty name (r.))

i had a terrible headache.
i cried.
the headache was gone.
i guess i should devote a week to this crying-project and see if every problem of mine would go away.

linguistics applied to life rovatunkban ma:
phonological psychology / psychological phonology

"stress makes you strong" (szigetvári péter)

előzmények: 1, 2.
ja, és ps: vállalkozó kedvű bátor miskolciak most péntek 4 és fél5 között vmikor hallhatnak engem anoukot énekelni a szinva teraszon.

a lila harisnyámban csámpázok, az új rózsaszín szoknyámban és lila felsőben; olyan vagyok mint egy frusztrált bölcsész orgonabokor. de most had ne beszéljek erről többet.

miután majdnem bőgtem, és nem csak majdnem káromkodtam és idegbajt kaptam, hangos röhögésben törtem ki, ordítottam az örömtől és ugráltam. mindez fél perc alatt ment végbe.
- jaj, lili, - mer ő tágra nyílt szemekkel végignézte ezt -, nem fogom én ezt bírni idegekkel.
- hát, ha ez így megy tovább, én se.

egyébként fun velem lakni, tényleg. kiegyensúlyozott szoktam lenni*. csak most össze kell állítani a vizsganaptáramat.
*tényleg, mér, most talán nem voltam kiegyensúlyozott?

lapszámbemutató
version 1: "ebben a rovatban olyan költők szerepelnek, akik kurvajók, de az égvilágon senki nem ismeri őket." (urfi péter)
version 2: "ebben a rovatban olyan költők szerepelnek, akiknek a recepciójával nem vagyunk teljesen elégedettek." (krusovszky dénes)

a vonaton jobban hallom a mellettem ülő fiú fülhallgatójából a black eyed peast, mint a sajátomból tori amost. na ez a baj az élettel. (például.)

kori: ...ági, és eladnád a tudásod egy kis csokiért?
én: én a lelkemet is eladnám egy kis csokiért.

maslow meets józsef attila.
i have plenty, plenty of time.

buszt vezetek a számítógépen és cukorral iszom a teát.
ez az a rész, amikor el kell kezdeni aggódni a lelki üdvömért.

"kedvesnaplóm,
ma ismét a pótkulcsban, 4 részeg fonológus társaságában talált rám a hajnal. az est folyamán, a hej, hej, helyneveink különféle szláv nyelvekben, a cserkesz nyelv hangkészlete, a kinek hány üres cv van a neve mögött, a nyelvművelő hülyeségek átültetve optimalitáselm jobbításelméletbe, a dani levezeti a szomáli-magyar nyelvrokonságot és ógörögül értekezik az angol dialektusokról (ez utóbbi nem volt, de akár lehetett volna), valamint az építsünk mitológiát rgabor köré blokkok után egy támadhatatlan elmélet kidolgozásán fáradoztunk, amellyel, többek között, le lehet vezetni nyelvtörténeti szempontból, hangváltozások alapján, h miért vesztették el a németek a 2. világháborút. és még ezer mindent. a részleteket most nem írom le, mert félek, h illetéktelen kezekbe kerülsz, kedvesnaplóm. egyelőre legyen elég annyi, h az elméletnek jósló ereje is van, és világosan rámutat, h hamarosan a maorikkal vállvetve fogjuk leigázni a földet. de psszt. the power lies with the affricates."

tivadar*: ezt a cikket kellett elolvasni mára?
én: nem tudom, én nem olvastam el semmit.
tivadar: ja, a te életed épp darabjaira hullik.

*megkérdeztem, milyen néven szeretne szerepelni, és ezt választotta.

asszem mindjárt felhívom a kis lakótársaimat, h siessenek haza, mer egyrészt kádár jános szabadon mászkál, másrészt nagyon szeretnék csokit enni, de nincs itthon. és ezért veszettül blogolok csak esszéírás helyett.

késsel teszem a neszkávét a pohárba. a mosogatás minden last resort operationök prototípusa.

a döntésképtelenségről még.
nekimegyek a szembejövő embereknek. lépek balra, lépek jobbra, kettőt balra, kettőt jobbra, megtorpanok, elindulok, és mindezek után frankón nekikmegyek. mér én találjam ki, merre kell kikerülni őket.

"and just how much money it can really take to make a person look so cheap"

mondtam lilinek, mikor éppen a szokásos esti krízisét élte meg, h mit vegyen fel holnap, h csatlakozzon hozzám, és vegye fel ugyanazt, mint aznap. én spórolok a mostanában amúgy is csak minimális szinten működő döntési képességemmel, és nem teszem ki magam felesleges stressznek, és különbensincs kedvem felvenni semmi mást. talán mozgalmat kéne kerekíteni köré, h veddfelugyanaztminttegnap, úgy kevésbé lenne kellemetlen. de ezt is, lelkileg lehetetlen csinálni 2 napnál tovább, főleg miután tegnap hirtelen úgy éreztem, h az összes ruhámat ki kell mosnom, és ki is mostam őket. mert hirtelen úgy éreztem, h vmi nagyon szar, meséltem a katának, aki pedig ezen nevetett.

van olyan élethelyzet, amikor az ember nem tudja eldönteni, h arra lenne-e szükség h kozmetikushoz és mosodába menjen, v pedig pszichológushoz.