- jaj, lili - magyaráztam - , én nem tudom, mi van ma velem, mintha tér és idő nem fogadna be, kívülkerültem a világon. csak megyek mint egy hülye, néha elgondolkodom, h min is gondolkodom ilyen erősen, h semmi másra nem tudok koncentrálni, de rá kell jönnöm, h nem tudom, min gondolkodom. ködfelhő. nem tudom, mitől lehet, mer délelőtt pedig még normális voltam...
- ...igen?!
el is felejtettem, neki nem hazudhatok. hisz még együtt reggeliztünk.
