az uszodában semmi nem változik. mindig van vki, aki szívesen megosztja a többiekkel a hajszárítási metódusait az öltözőben. mindig van néni, akik csakazértsem enged előre, még ha minden hossz végén szinte a talpát csiklandozza már az ember. biztos úgy kevésbé megalázó neki, ha 3 tempóval úszok el mellette. és ott van a mindenkori
bácsi a szomszéd pályáról, aki azt gondolja, h ha a kötél közöttünk van, akkor le lehet tapizni, mert biztos én nem látok át rajta, v vmi. és ugyanakkor biztos azt is gondolja, h ez csak egy irányba működik, és én sose fogok visszanyúlni, h letépjem a tökeit. és mennyire nincs igaza.
