én: és hajtogatni fogom a pogácsát, jó?
apukám: jó.
én: pogácsa, pogácsa, pogácsa, pogácsa...

a sütés legjobb része azér mégiscsak az, amikor a forró pogácsaillatban várok, ülök egyedül a konyhában, és mozartot hallgatok.

a vendégvárás idill. apukámmal a konyhában, ő húst süt, én süteményt, békésen káromkodunk. az összetevők sosem úgy csinálnak, ahogy kéne nekik. a püspökkenyeret próbálom kiimádkozni a formából, de túlságosan összemelegedtek a sütőben töltött idő alatt. közben margarint morzsolok el liszttel, miért is nem olvastam el a receptet, mielőtt hozzáfogtam, mérhetetlenül utálok margarint morzsolni el liszttel. az anyukám vmit nagyon jól csinál, mer bár ő a háziasszony, a konyha közelébe se jön.

"...komolyan elottem volt megint ahogy enekled es komolyan majdnem megint elbogtem magam. Elegem van abbol, hogy korusban enekelsz csak, menje ma es fedeztesd fel magad, en nem azt mondom, hogy megasztar meg ilyenek, de csinajjaaa mar valamit, mer ha le leszek egyszer nagyon egve, szeretnem jo penzert eladni a sajatkezu syntax2 korrepetacio jegyzeteidet az ebayen. Ugyhogy legyszives. Nyilvan az erdekeim diktaljak ezt. A minimum, hogy kisegitesz, ha bajban leszek."
(érdekbarátnőm, eronika)

a nap minden órájában eszébe jutott, h most sűrű bocsánatkérések közepette otthagy csapot-papot-mindenkit, szemináriumot, előadást, beszélgetőpartnert, bevásárlókosarat; hazaszalad, behúzza a függönyt, és lehever a könyvek és papírok mellé az ágyára, ahonnan már eleve, tényleg, fel se kellett volna kelnie.

időrendben:
ok, ezen a héten elkezdem behozni a lemaradásaimat, elolvasok minden kihagyott cikket, elkezdem a könyveket.
ok, akkor ezen a héten mindent megcsinálok és elolvasok, ami a hétre kell.
ok, megírom a házijaimat.
ok, megírom a beadandó házikat.
ok, megírom azokat a beadandó házikat, amelyekre jegyet kapok.
ok, megírom azokat a beadandó házikat, amelyekre jegyet kapok, és nem lehet őket utólag elküldeni emailben.
ok, bemegyek az óráimra*.
[...]
ok, na most mivan. ha már kimegyek a lakásból, túlteljesítek.


(*a héten 2 órát hagytam ki, és most először fordult elő, h ellógtam egy nyelvészetóráról. kedves barátok és csoporttársak által felvázolt bíztató jövőképem szerint ezután már csak a lejtő van, a többi lógás, meg a drogok, aztán majd lopni is kényszerülök...)

reggeli közben:
képzeld, az m-mel álmodtam ma éjjel. h felszálltunk a gyors7esre, de nem abba az irányba, amerre nekem kellett mennem, ezért az első megállónál el kellett búcsúznunk és leszálltam... ÚRISTEN! EZ TÖK SZIMBOLIKUS!!!
és tényleg. juj.

why do they say ‘have a nice day’, anyway
we both know they wouldn’t mind
if I just curled up and died

(yay for tori amos and her wonderful new album, and special thx to yes&no)

nem akarok semmiben sem hinni
olcsó bortól részegedni csak
nem akarlak magammal átvinni
a halálon vigyed csak magad
semmi közöm nincsen hozzád többet
megerősített a közönyöd
mosolyogva fogadom ha jönnek
testem tépni komor ördögök
én jó voltam az isten látott engem
az ő igazságától szédülök
ne adj többé soha semmit nem nem
nem kérek semmit és nem köszönök
elvonulok csillagkoronámmal
nem várnak rám mégis megérkezem
nincs már időm arra se hogy bánjam
bűneim szertefut a szél velem

(jónás tamás - a szél velem)

szeretnék [[egy sorozatgyilkos pszichopata] [babája]] lenni.
szeretnék [[egy sorozatgyilkos] [pszichopata babája]] lenni.
mit ki nem hoz az emberből anthony hopkins.

én: holnapra ki kell találni vmi témát a pszicho-szemináriumra. de nem jut eszembe semmi, csak a depresszió.
lili: [felröhög]

én: disznósajtot fogok enni.
lili: vettél disznósajtot?
én: igen.
lili: szereted a disznósajtot?
én: igen.
lili: de aranyos vagy!

az uszodában semmi nem változik. mindig van vki, aki szívesen megosztja a többiekkel a hajszárítási metódusait az öltözőben. mindig van néni, akik csakazértsem enged előre, még ha minden hossz végén szinte a talpát csiklandozza már az ember. biztos úgy kevésbé megalázó neki, ha 3 tempóval úszok el mellette. és ott van a mindenkori bácsi a szomszéd pályáról, aki azt gondolja, h ha a kötél közöttünk van, akkor le lehet tapizni, mert biztos én nem látok át rajta, v vmi. és ugyanakkor biztos azt is gondolja, h ez csak egy irányba működik, és én sose fogok visszanyúlni, h letépjem a tökeit. és mennyire nincs igaza.

oh, mutti, oh, du meine güte, had ne legyek az a lány, aki vasárnap éjjel elszalad a közeli benzinkúthoz csokit venni.

hazaérek, itthon várnak, pár perc titkos brainstorming, h milyen botrányt robbantunk ki az idén, majd indulnak is. mennünk kell. nézd, hát te is milyen nehezen viseled el magad, mondja búcsúzóul.

most már minden rendben lesz.

amilyen hangulatos volt a költözés előtti, vakuvillanásokkal teli hét az az ajtósin, ugyanúgy van varázsa az új épület elfoglalásának is (új ajtósi). mindenki a szobaszámokat nézegetve ténfereg, géher istván ollóval a kezében mászkál és ragasztószalagokat vagdos le dobozokról, h beléjüknézzen, majd találkozik nádasdy ádámmal, aki legújabb felfedezését osztja meg vele, miszerint körbe lehet menni a folyosón. a tanárok a mindenhol előforduló dobozokból próbálják összegyűjteni a holmijaikat, bútoraikat, és egyszercsak azt mondja egy hang a harmadikon, h ez nem lopás, csak kicserélem.

hovamenjek micsinálni.

bátran viselem magányomat, csak már marhára unom. számon tartanak engem. néha velem konkretizálnak 1-1 predikátumot. ma reggel pl én voltam x, aki kedves vevő. ma tegeződtünk az eladónővel, de nem mindig van ez így. ha szarabbul nézek ki, akkor magáz. vagy olyankor tegez, tudomisén. a. szerint a ma felvett felsőmben nem vagyok szép. szerintem nem kell szépnek lenni. fekszem a logikakönyv és a túrókrémes doboz mellett. félek, h elbőgöm magam a kodály köröndnél, talán jobb volna egész nap itt feküdni. csak én látom magam. vagy én se.

a metrón néha már félve lapozok az újságomban, mer nem tudom, h a mellettem álló is végigolvasta-e már az oldalt.

néptángála utáni posh party, ahová belógtunk beléptünk a belépőnkkel, alpolgármester beszédet mond, ünnepélyes emberek ünnepélyesen állják körül, az ajtóban velünk egyidős fiúk magázva köszöntenek, jó estét kívánok, parancsolnak vmit, egy kis száraz pezsgővel megkínálhatom önöket.
fruzsina: ÁGI!!! BE FOGUNK BASZNIII!

'and though we love to numb the pain
we come to learn that it's in vain
pain is our mother
she makes us reconize each other'
(otr - nobody number one)

21 éves vagyok. most még simán megőrülhetnék anélkül, h nagy gáz lenne belőle.


juliette and the licks - pray for the band latoya

hát mondjatok még egy olyan egyetemet, ahol gödörbe lehet lépni a folyosón. csupa szeretettel mondom.
viszlát, ads.

- jaj, lili - magyaráztam - , én nem tudom, mi van ma velem, mintha tér és idő nem fogadna be, kívülkerültem a világon. csak megyek mint egy hülye, néha elgondolkodom, h min is gondolkodom ilyen erősen, h semmi másra nem tudok koncentrálni, de rá kell jönnöm, h nem tudom, min gondolkodom. ködfelhő. nem tudom, mitől lehet, mer délelőtt pedig még normális voltam...
- ...igen?!
el is felejtettem, neki nem hazudhatok. hisz még együtt reggeliztünk.

"mostmár amíg élek csak művészet, kész, nem érdekel"
ójaj. ójajaj.

"Magadra ismersz? Itt a lelkek
egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt
oly üresen várnak, mint ahogy a telkek
köröskörül mélán és komorlón
álmodoznak gyors zsibongást szövő
magas házakról. Kínlódó gyepüket
sárba száradt üvegcserepek
nézik fénytelen, merev szemmel.
A buckákról néha gyüszünyi homok
pereg alá... s olykor átcikkan, donog,
egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy,
melyet az emberi hulladék,
meg a rongy,
rakottabb tájakról idevont.
A maga módján itt is megterít
a kamatra gyötört,
áldott anyaföld.
Egy vaslábasban sárga fű virít"

józsef attila - elégia (r.). happy birthday.

5 napra itthagytam dezsőt, hát milyen anya vagyok én, szerencsére kutyabaja. bicikli is megértő, az ágyam mellett áll, és nem néz szemrehányóan, mert elmarad a holnapi biciklitúra, és helyette nélküle terveztem farmervásárlást. megérti, milyen fontos ez az ember lányának. az ember lánya meg elvágyik afrikába. így üldögélünk ma este.

mi lenne, ha messziről néznék inkább egy kicsit, és anélkül élnék, h involvált lennék akármiben is.
persze úgyis maradok a seggemen. sós után édes jön, édes után sós.


devotchka - how it ends

(minél tovább írom a bejegyzést, annál rövidebb lesz. milyen kár/szerencse, h ilyen türelmetlen vagyok. különben nem is írnék semmit.)

akárhogy is számolom, 8 éve történt utoljára, h a balettszőnyeg porát a ruháimmal töröltem volna fel. tegnap újra néptáncpróbán voltam.

ma vettem én is aranycipőt. ezen ne múljon.

ha véletlenül egymás mellé sodródunk a villamoson, kerülünk minden témát ami egyet-nem-értésre adhat okot. tehát nem beszélünk versekről vagy politikáról, legfőképp nem az időjárásról. mert még az is. kész aknamező végigtapogatózni a témákon, de sokszor találkozunk, így egyre jobban megy. vhogy megegyeztünk abban, h ennek ellenére mi nem fogjuk egymást ismerni. akkor meg minek konfliktus. szidjuk együtt a tömegközlekedést és nevetünk a régi embereken.

"Ez volt a helye, pontosan itt.
Egy ágyban fekszünk,
háttal egymásnak,
levegőt veszünk,
összeér a bőrünk,
kifújjuk, szétválik.
Összetapad. Szétválik.
El fogom használni
az arcod mint egy szappant"

(Krusovszky Dénes - Erdősáv (r.))

ma reggel felkeltem és zalatnay cini nézett rám vissza a tükörből. senkinek nem kívánom az érzést.

megtörtént a névadás, páfrányom kosztolányi dezső. egyébként lehet, h nem is páfrány. ha vki felismeri, szóljon, nekem eddig terjed a tudományom. de kosztolányi dezső, definitely.

ma vettem növényt.
nyáron megkérdeztem az usedomi workshop-vezetőnket, stant, h vannak-e unokái. azt mondta: "i have granddogs. majd meglátjuk, hogyan boldogulnak a lányaim a kutyákkal, aztán majd jöhetnek a gyerekek is". a növények gondolom ugyanez a kategória, csak még a kutyák előtt. nem is tudom, mér vártam vele ilyen sokáig.
a kérdés most már csak az, h kiről nevezzem el. költők, nyelvészek és mindenféle celebritás jáccanak, de lehet, h majd csak fellapozom a naptárat és kiválasztok egy viszonylag ritka, de szimpatikus férfinevet. merhogy az én kis páfrányom, vagy mim, fiú, természetesen.