tegnap sikerült a leghátsó ajtónál felszállnom a villamosra, aholis tömérdek mámoros, meccsről hazafelé tartó diósgyőr-szurkoló mellé préselődtem fel. a kezdeti kellemetlenségek után - hogy felszálltam és egy pillanatig mindenki engem bámult - egész jól bírtam. bár lehet, h ez nem láccott, egyikük megkérdezte, nagyon kedvesen, mindannyiunk derülésére, h minden rendben van-e, olyan feszültnek láccom. pedig dehogy. hisz jókedv volt, hé-ollé, aki nem ugrál fradista, és bú-daa-pes-ten mindenkicigáány, továbbá a mulatság tárgyát egyik hangadójuk alveoláris t-i képezték még. aztán rendőri kíséretet kapott a villamos, és alábbhagyott az ugrálás.
de mit nekem egy villamosnyi diósgyőr-szurkoló.
