süt a nap, tavaszi szél vizet áraszt, de engem minden kis szarság mintha meg akarna fojtani. pedig semmi az egész. semmi az egész. sokkal többet tudok már annál, minthogy ebben a trutymóban tapicskoljak.
ne sajnálja már magát annyira, mondta a doktornő, pedig azon akkorra már rég túl voltam. ma meg már pláne. (néha már azt hiszem, másokat se.) egyre magasabb szinten teremtjük újra a nyomorúságunkat, a kevésbé fontos részek kiperegnek.
