"na, mostmár vki vegyen feleségül, mer nagyon unom! és aranycipőm is van. mostmár nemhogy teljes felszereltségű lány vagyok, hanem extráim is vannak"
(kata, károlyi kert, szombat, 10:45; jelentkezni a kommentekben, stb.)


patti griffin - heavenly day

ma egyik csoporttársam körbeadott egy aláírásgyűjtő ívet órán, tetején az "apunak legyen újra bajusza" szöveggel.

tegnapelőtt éjjel fél1ig msn-eztem árpi 5éves húgával, akit, azt hiszem, sikerült megnyernem magamnak 101kiskutyás animációkkal.

úgy hiányoznak.

21, my dears, my years, 21.

ötvenes amerikai házaspár szeretnék lenni, akik ötvenikszévesen felkerekednek connecticutból, h megkeressék abaújszántót, ahonnan a nő nagymamája származott, vihogva vágódnak be a fülkébe, ahol ülök, és hihetetlen lelkesedésben törnek ki, hallván, h nyelvészetet tanulok, soros györgyről érdeklődnek, és csak röhögnek rajta, mennyire megszívatta őket a máv.

ez egy jó nap volt, mondom ezt annak ellenére, h x hosszú percet töltöttünk a h&m próbafülkéjében, én és a seggem, és 3 tükörből, 3 különböző szögből szemeztünk egymással félrehúzott szájjal. de csak lett szép nadrágom.

néha komolyan magamba nézek és elgondolkodom azon, h van-e elég carpediemes elem az életemben és h az intenzitásfaktor megfelelő értéken van-e; és amikor tisztázom magamban, h az ingerszegénység nem jöhet szóba, akkor rájövök, h tökjó nekem, h ennyire fel tudok lelkesülni azon, h most lemegyek a sparba új mosogatószivacsot venni.

én: egyébként vannak emberek, akik soha, semmilyen kontextusban, semmilyen funkcióval nem tartják elfogadhatónak a káromkodást...
kori: igen, azoknak a kurva anyját!

(...)
én: de lili, hát nem vicces?
lili: de. csak én ilyenkor este már nem tudom kifejezni az érzéseimet.
én: nem baj, azér megmutatom neked az új kedvenc dalomat, jó?
lili: jó. de ugye nem vmi templomi kórus.

(Tori Amos - Playboy Mommy)

ma halált megvető bátorsággal szabotáltam egy nyelvápoló-konferenciát (ahová, félreértés ne essék, fellépőként kerültem). ugyanis egyszercsak abba a terembe vetődtem, ahol minden jel szerint a fejeseknek volt megterítve, és megettem az utolsó kettő kókuszkockát. az ő kókuszkockájukat. most jól megkapták.

if there was such thing as a perfect day, mine would definitely include yesterday's government phonology lecture. sitting in the grass, in the sun, with ladybugs crawling on my papers.

"ne bánts el szeretnék
valamennyi sokat élni veled
ha rosszan hát rosszan
hámozzák a fecskék
az ég héját a nullakék vizet
ne bánts el keresnék
kicsike pénzt kenyérre könyvre borra
nézném kortyolnám hosszan
ahogy az esték
jócukra odasűrül a holdra"
(parti nagy lajos - szódalovaglás (r.))

ma éjjel nincs popcorn, jaj, nagyon szeretem parti nagy lajost sóhajok vannak.

magamat

hétvége

egész nap ülök az alpesi szellő öblítő illatú lakásomban egyedül, vagy néha parti nagy lajossal, liliane haegemannal, de a lényegen ez nem változtat. ma sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem iwiwes ismerőse nem vagyok senkinek. reggel porszívózok, délben lemegyek a sparba, délután mosok, teregetés közben táncolok a gépen található kb egyetlen rnb számra, 10 körül mosogatok, éjfél után pár perccel kukoricát pattogtatok, negyed2kor felveszek egy pulóvert, ezidőtájt msn-en azt mondják nekem, h én vagyok a csendes, ködbenéző lány a japán horrorpornóból, negyed3kor elálmosodom.

ma újabb skillel lettem több, tudom már bal kézzel kanalazni az ételt. h miért is jó ez. hát mert a jobb kezemmel klikkelhetek közben.

tegnap este azt is megtudtam, h van olyan tanár az eltén, aki egyszer azért nem tartott órát, mer démonok voltak a szobájában.

a legabszurdabb nőnap ever

egyébként az ünnepek általában nem érintenek meg különösebben, és bár legalább nem olyan idegesítő, mint a valentinnap, h nőnap van-e vagy nem, leginkább leszarom. és leszarják a madarak is, gondolom ezért indult úgy a napom, h egyikük megtisztelt azzal, h ezt értésemre adta. de azért csak felsorolnám a nőnapi ajándékaimat. 3 szál nárcisz rgabortól (1 járt, 2 pedig még maradt neki a nap végén); körözöttes kifli csoppytól; jagermeister reklámajándék hawaii virágfüzér típusú nyakék r. pétertől (belinkelném, de gyűlöli a blogokat, tehát nincs mit); csomag ropi árpitól (mintha lenne vmi nyelvészblogger-klán, úgy tűnik); 1 szál gerbera, amit a szimplában hajnal 2kor mindenféle felesleges kommentártól mentesen a vállamra akasztott egy vadidegen pasas (jelzem, a virág olyan állapotban volt, h a vállamra lehetett akasztani). valamint mindezek után hajnal fél1től volt szerencsém végighallgatni egy (kis)előadást a chomsky-féle nyelvosztályokról a szimplában. szeretem a szakomat (az elméleti nyelvészetről beszélünk most).

(21:32) most pedig tényleg megírom az argumentative essaymet, amelyben a dohányzás munkahelyekről & szórakozóhelyekről való teljes kitiltása ellen foglalok állást (nem cigizek egyébként). csak jófej vagyok. meg minden nemdohányos annyira behelyesel mindig gondolkodás nélkül az ilyesmi intézkedések ötletére. én meg írok vmit a szenvedélybetegségekről, ártalomcsökkentésről, emberek perifériára szorításáról, véres & felszínes törvényekről. 500 words, +/- 10 per cent.

(21:50) a dohányosokat még nem védtem meg, de a körmöm már kifestettem.

(23:00) már reggel tisztáznom kellett volna magammal, h ma nem csinálok semmit. akkor nem idegeskedtem volna egész nap azon, h nem csinálok semmit.
kar, sztaszimon: szeddmárösszemagad, szeddmárösszemagad.
agnus: ... [kommoszt hallat]

lehet, h nem vagyok jó passzban. az utóbbi 2 hétben mindig épp rám nézve látják a tanáraim elérkezettnek az időt, h felajánlják a csoportnak, h elmondják mégegyszer, lassabban.

süt a nap, tavaszi szél vizet áraszt, de engem minden kis szarság mintha meg akarna fojtani. pedig semmi az egész. semmi az egész. sokkal többet tudok már annál, minthogy ebben a trutymóban tapicskoljak. ne sajnálja már magát annyira, mondta a doktornő, pedig azon akkorra már rég túl voltam. ma meg már pláne. (néha már azt hiszem, másokat se.) egyre magasabb szinten teremtjük újra a nyomorúságunkat, a kevésbé fontos részek kiperegnek.

így szeretnék mérges lenni én is.

tegnap sikerült a leghátsó ajtónál felszállnom a villamosra, aholis tömérdek mámoros, meccsről hazafelé tartó diósgyőr-szurkoló mellé préselődtem fel. a kezdeti kellemetlenségek után - hogy felszálltam és egy pillanatig mindenki engem bámult - egész jól bírtam. bár lehet, h ez nem láccott, egyikük megkérdezte, nagyon kedvesen, mindannyiunk derülésére, h minden rendben van-e, olyan feszültnek láccom. pedig dehogy. hisz jókedv volt, hé-ollé, aki nem ugrál fradista, és bú-daa-pes-ten mindenkicigáány, továbbá a mulatság tárgyát egyik hangadójuk alveoláris t-i képezték még. aztán rendőri kíséretet kapott a villamos, és alábbhagyott az ugrálás.
de mit nekem egy villamosnyi diósgyőr-szurkoló.

-tudod, mi van a lejtő végén, lili, tudod? hát ez van a lejtő legvégén.
mondtam tegnap este a gép előtt ülve, csokitortát majszolva.