ha rajtam múlna, bevezetnék a jobbkézszabályt a járdán is.

csupa rövid, életlen, sótlan kijelentő mondat az elmúlt pár nap. alig pár sor, alig pár kezelőfelületen, és máris több, mint amennyit érdemes lenne. szellemeskedés. okoskodás. szeretgetés. mert annyira próbálom. so tired.

rácsaptam a hűtőajtót a fejemre. franc a sajtokba.

tegnap este énekeltem és sírtak rajta.

állítólag nem azért mer olyan szar volt. és nem is azér, mer lecsaltam egy magas hangot.

ma reggel 5 db verseskötettel, 3 db hálókártyával és 1 db melegszendvicssütővel a táskámban térek vissza miskolcról budapestre.
öreg vagyok én már ehhez.

ma este megsajnáltam britney spearst.
nehéz nap volt.

nem tudom, meddig tarthat a felfoghatatlanság; a lefagyás, a remegés, mielőtt éreznél; az, hogy egy órát ülök reggeli után a konyhában a követ bámulva és nem tűnik fel, hogy telik az idő; hogy egyszercsak a jászai téren vagyok a blaháról, és közben mintha nem mentem volna el senki mellett sem.
meg hogy most ülök a dürerben és az utolsó mondatot nem merem leírni a piszkozatba, elég nehéz lesz leírni egyszer is.
egy volt osztálytársam öngyilkos lett.

sok az azért.

remélem azért átsejlik lassan az életfilozófiám, amelyhez a szenvedés, küzdelem és kihívás fogalmak erősen kapcsolódnak, valamint a kegyetlen röhögés mások és főleg a magunk szánalmasságán a fő tételek között szerepel.

azért valljuk be: nem én vagyok a szóbeli kommunikáció királynője.
ezért félelemmel vegyes izgatottsággal (ez olyan ballagási szöveg, mint a remegő lábbal állok itt, meg hogy felelős vagy a rókádért) tölt el a tanári személyiség és kommunikációfejlesztés c. kurzus amin idén leszek majd hivatott vmit megcsillantani. persze nem lenne probléma, ha majdani tanítványaimmal (ízlelgetem a nagy szavakat) blogon át vagy msn-en kéne érintkezni, esetleg az iwiw üzenőfalon, még ott is menne, de ez az idő, azért remélhetőleg, sosem jön majd el.
marad a küzdelem.

„(...)
mert másnap reggel, míg a többiek
elégedett mosollyal mennek vízért,
s még a takács is nyújtózkodva húzza
szorosra szíját (bár nem tudja, mért) –
addig nekem egy elhagyott berekben
gyakorlatozni kell, hogy újra menjen,
hogy menjen ez a rohadt repülés.”
(Nádasdy Ádám – Esküvő (r.))

túl sok verset olvastam az este és várnom kellett, hogy kimenjen belőlem az érzelmi töltet. egészen fél4ig kellett várnom.

ne kérdezd barátném...

mostanában szépséges és leárazott pulóverek között lófrálok szabadidőmben, hogy aztán utána üres kézzel jöhessek ki az üzletekből és azt mondhassam este: lili, kata, kedves érdeklődők! ma 3 pulóvert nem vettem meg, pedig mind nagyon jól állt.
közben vérzek belül.
és élvezem.

együtt lakunk másfél, ill. 2 és fél éve, és még sosem veszekedtünk a kis lakótársaimmal. semmi ordítozás a fürdőszobáért vagy hisztéria a mosogatás miatt (pl mer elég jól bírjuk a mosatlan látványát - a szagát már kevésbé, olyankor megadjuk magunkat), semmi összezördülés; pedig én, attól tartok, elég idegesítő módon szoktam visszabeszélni a tévének, kori eltűnteti a kiskanalakat, lili meg, jaj, lilire most hirtelen nem tudok semmi rosszat írni* (van még mit fejlődnöm).
de most elérkezik hát a nagy fordulópont, bekötjük az internetet és akkor majd minden kiderül a mi kis wohngemeinschaftunk legmélyebb és legmocskosabb dinamikájáról.


* a kedvenc sorozatát említeni nem lenne fair, az túl mélyen érinti. különösen most, hogy áttették nézhetetlen műsorsávba.

háromnegyed óra sorbanállással a to-n sikerült elérnem, hogy kétszer is hozzámszóljanak.
először ezt mondták:
"maguknak meg ki mondta, hogy bejöhetnek? menjenek ki, ott várjanak!"
utána negyven perccel ezt mondták:
"figyelem! bombariadó van, mindenki hagyja el az épületet! gyorsan!"

sztem vidám és családias dolog a bombariadó, legalábbis sok nevető ember állja körbe az épületet. és to-sok is elmehetnek kávézni.

igazságtalanság, hogy mire megtanulok konstruktívan semmittenni, elkezdődik megint a szorgalmiidőszak.

valamint már 3 hete nem láttam egy house md részt sem, ami azt jelenti, hogy legközelebb, mikor időt fordíthatok erre (hétvégén) már 3at nézhetek meg egymás után (s03e12,13,14) és ez, bármily frusztrált vagyok most épp, mérhetetlen örömmel tölt el.
érdekes, hogy az addikciókat nem lehet mind ugyanúgy kezelni, mert pl az egyáltalán nem lenne annyira földöntúli, (mi több, célravezető), ha hosszú idő után egyszerre csak vennék gyorsan 3 pulóvert, vagy innék egyszerre 3 erős kávét. talán ahhoz is köze van a dologhoz, hogy melyik szokástól mennyire kívánok megszabadulni. mert a sorozatnézéstől, pl, semennyire.

ismét tanulok németül (hajdanvolt nyelvtudásom felelevenítésére tett kísérletek, chapter x). ma, az első órán, rajzolni kellett vmit, ami jellemez minket. vannak az én rajzomon emberek, könyvek, zene, szánsájn, stb, de a kép nagy részét középen egy nagy baszott számítógépasztal foglalja el. telling, mondaná az angol. nem tudom, mit mondana a német.

 feel like opening door and shouting, ’oh, go fuck yourselves.’

ha kicsit műveltebb lennék, vagy kicsit gondolkodnék, (csodákat tud tenni), biztos tudnék más irodalmi műből is idézni partyszervezés témakörben, nem csak a bridget jonesból.

mrs dalloway. na jólvan.

innen jövök.