cukorral ittam a teát, elvágytam afrikába, szembejött egy wuki a blahán, a szemem kifestése nélkül mentem le a boltba. egy volt osztálytársam öngyilkos lett.
feküdtem a logikakönyv és a túrókrémes doboz mellett, feküdtem a földön a mirelitzöldségekkel teli szatyrom mellett, feküdtem az ágyon és halott emberekre gondoltam, feküdtem a fűben a pokrócon és élő emberekre gondoltam.
a magyar irodalomnak ajándékoztam a sárga harisnyámat, kommunikációképtelen voltam és unalmas, kétséges volt, h kijövök-e a szobámból.
huszonhat műanyagflakont dobtam be egymás után a szelektív hulladékgyűjtőbe.
8 év után újra mezőségiztem, a fiúval, akibe 11 éve voltam szerelmes, virtuálisan
3 olasz macsóval lebegtem 10 méter magasan és táncoltam diszkózenére, együtt vacsoráztam john harrisszel. vagy 23szor.
letiltottam a kommenteket, gyalogoltam a balatonban a nap felé, az élet rettenetes volt. belefújta a szél a hajamat a fagyiba.

viszlát, 2007.

bennetek nem fogalmazódik meg néha h unatkozó budai háziasszonyok szeretnétek lenni?
3 nyelvészeti cikk első oldalát olvastam ma el. a pogácsáim hibátlanok.

nem vagyok évértékelős típus, de gondoltam, elolvasom az archívumot, és majd összegzem az évet egy rövid posztban.
májusnál már úgy utáltam magam, h nem lesz évértékelés.

január elsején nyelvészpartival indítjuk az évet, rgabor szervezésében. gyorsan fel is soroltam neki, h mivel szeretnék hozzájárulni majd a jó hangulathoz, mer szeretnék nagyon. a vége az lett, h szétküldte a meghívókat, és rám külön kitért az emailben. ez került a végére:
u.i.: a helyszínen a rendezvény ideje alatt ági süt, főz, énekel és anyáskodik.

szénhidrát, cukor, bulvár, álom.

miután befejeztük a karácsonyi vacsorát, és vele együtt az apukánk humorán való gúnyolódást, a monopoly-tábla felett üvöltöttük egymásnak minden dobásnál a húgommal, h menj a picsába. végül szétlőttük egymást a számítógépen. idill.

boldog karácsonyt kívánok,


a magam módján:

(john rutter - requiem aeternam)

ez a zene és videó lenyűgöz.
és hazahoznám herbert von karajant. mmint nem azt a herbertet, aki már csúnyává lett és megöregedett (pláne h meghalt), hanem a sármos, 60éves herbertet.
(ha már karmestereknél tartunk, szeretném elmondani, h semmilyen feltételem nincs viszont christian grubéval kapcsolatban.)

hoppá. belőlem van válogatás a főoldalon, hát hová tart ez a világ.
hihi.

idén asszem versenyt hirdetek, és azzal az ismerősömmel, aki 24.én a legbárgyúbb karácsonyi versikét küldi el smsben, örökre megszakítom a kapcsolatot.

és az is történt, h kiderült, h nem olvassuk egymás blogját, nem voltam képben, mit írt legutóbb a lucia, a mr. a meg azt nem tudta, mit írtam én, ezért szépen elmeséltük egymásnak. nem mintha vkinek is kellemetlenül kellett volna éreznie magát emiatt, (és pláne távol álljon tőlem, h számon kérjem akárkin is, h olvas-e), bár, valljuk be, mr. a-ról azt gondolnánk, h ő olyan a bloggereknek, mint a gyerekeknek a mikulás, mindenkiről mindent tud.

és az L. azt mondta, h élőben is olyan vagyok, mint a blogom, and hell yeah, it makes sense, és akkor a való világban, valós emberekkel történő interakcióimmal kapcsolatos nehézségeim, rájöttem, h abból erednek, h ott nem tudom letiltani a kommenteket, és megzavarodok tőlük.
hát itt tartok majdnem 22 évesen.

- na és felfedeztek már?
- ???
- hol énekelsz mostanában?
- ja... hát pl jövő héten éneklek egy szülinapi partin.
- és akkor fognak majd felfedezni?
- lehet... sok pszichiáter lesz ott.


majd ennek a mániákus ismerősömnek is elmesélhetem, h zenéltünk az isoldének és a brightnak a szülinapjukon, és az L. kisért gitáron, és úgy nézett ki, h örültek. a bright mintha kicsit el is érzékenyült volna, csak abból gondolom, h a már rég elveszettnek hitt gyökereit emlegette, azt mondta, arra gondolt közben, h 4-5 blogbejegyzést is írna az eseményről, szépen megszerkesztve, linkekkel tele. ennél nem is mondhatott volna szebbet.

és az isolde mindent megtett, h tevékenységünket facilitálja, mer bár mi várni akartunk a kis műsorunkkal, míg a társaság egy kicsit több alkoholt iszik, azt mondta bátorítóan, h kezdjük csak el nyugodtan azonnal. ő már úgyis előre kigondolta, mit fog írni róla a blogjában.

azért még tudok úgy funkcionálni egy ember, megfeszített munkával, nagyon sokáig. mindig is így volt. mer mindig funkcionálni kell és én kötelességtudó vagyok.
(i'm a sensitive bore.)

elérkezett ismét az öröm fázisa, egy hete nem tanulok, nem járok egyetemre, csak gyűjtöm egész félévi munkámra a (nagyrészt pozitív) visszajelzéseket, várom az elektronikus jegyrögzítést, az indexemmel billegek ide-oda, ebédelek, teázok, forrócsokizok, sorozatokat nézek, még alszom is.
én természetesen nem örülök. a héten voltam őszintétlen, gonosz, és sikerült egy rendkívül jólfejlett érdektelenséget kifejlesztenem magamban minden és mindenki iránt. olyan vagyok, mint a 70es évek nemzedéki közérzetfilmjei, ezt a yes/no állapította meg, akinek forraltborozás közben próbáltam szavakba foglalni a szavakbafoglalhatatlant, mondta is, h még soha nem hallotta ennyiszer az őszintétlen szót egy nap alatt. még alkoholt is ittam.
kit érdekel a karácsony kit dob fel az ünneplés kit érdekelnek az ajándékok kit érdekelnek az emberek kit érdekel a sütés kit érdekel a nyelvészet kit érdekel a blogo

kori: jaj, nagyon csúnya vagyok!
én: hülye vagy.
kori: ... még az is!

1. karácsonyi ajándékokat kellett vennem.
2. útbaesett a kreatív bolt, így eldöntöttem, h idén kreatívan fogok ajándékozni.
3. nagyon jól néztek ki a nemezelt kis izék.
5. nem tudom, hogy kell nemezelni, és nem volt ott a google.
6. 5 percig tanácstalanul álldogáltam a boltban.
7. megkérdeztem egy embert.
8. azt mondta víz kell hozzá, jónapot (i'm feeling lucky). bevásároltam nemezeléshez.
9. találkoztam elefánttal, aki azt mondta szappan is kell. ezt jól megjegyeztem.
10. este hazaértem, csak szappant felejtettem el venni.
11. és itthon nem volt megfelelő.
12. ültem a nemez-egységcsomaggal az ágyon.
13. felvettem a csizmám h lemegyek a boltba szappanért, majd visszaültem az ágyra.
14. kihúztam a megajándékozandók listájáról azokat, akiknek nemezelni akartam.

(edit: a 4es számról mintha még nem hallottam volna.)

és itt vagyunk, a sorozatok, a versek, a popcorn, a rekviemek, a domestos, az öblítőillat meg én, és egész héten egy hosszú, magányos hétvégét tartunk. csak egy picit több a társas epizód, és gyakrabban frissül az index.

csütörtök este a nyelvtudományi intézetben a tivadar épp panini szanszkrit nyelvtanáról tartott előadást, a csoport fele beszélt szanszkritul, én meg csokit majszolva ültem csak a fotelban, és akkor azt gondoltam, h én most akkor főzök vmit vacsorára ezeknek a drága fiúknak.

joanna newsom - peach, plum, pear

majdnem rámzuhant az egész csillár. a bogarak maradnak.

edit, 11:07: és az mekkora ász, aki széken állva kiporszívózza a kis dögöket a lámpabúrákból?

most nem megy, majd holnap kitakarítom az apró döglött bogarakat a lámpabúrából és majd holnap érzek.

a gálaműsor második részének kb 90. percénél kamarás máté, az eredeti tervekkel ellentétben, a szervezők rémálmainak megfelelően, a 2 dala után nem jött le a színpadról, hanem kedélyesen sztorizni kezdett, időnként egy-egy hajlításokkal teli énekelt sort is beszúrva, míg a szervezők a színpad mögött tépték a hajukat és szívták egyik cigarettát a másik után. ez kb 20 percig ment, majd mindennek megkoronázásaképp elénekelte robbie williamstől a let me entertain yout.
abból a nehezebb fajtából ugyan, de van humora a fiúnak.

ma délelőtt írtam 2 oldalt a házidolgozatomhoz, és 21 db rövidebb-hosszabb emailt.
vmi nem jó.

tivadar üzenete:
1. milyen spektrogram kell
broad vagy narrow?


tivadar üzenete:
2. hogy lehet bevagni uj
fajlba a kikopizott hangot?


tivadar üzenete:
3. mi az elet
ertelme?


agnus üzenete:
a 3. a
fonológia


tivadar üzenete:
az becsapos kerdes volt
igen.

ne is írj hosszú posztokat, lucia. múltkor is megnéztem az agnus blogját, elolvastam ennyit [kezével egy arasznyit mutat], megtudtam, mi történt vele az elmúlt fél évben. és elég is volt.

amikor bright olvasói visszajelzést ad.
na mondjuk én se voltam kedves vele.

az előbb "nyelvészettel" kapcsolatos kommenteket olvastam, és úgy döntöttem, h ezentúl kiszólok néha majd a nyelvészekkel kapcsolatos érzelmekkel átitatott, élménydús monológjaim közül, és a többi szép oldalát is megmutatom majd kötődésemnek.
és elmesélem, h pl. a nyelvészetszakon nem azt tanuljuk, h hogy kell helyesen beszélni és írni. sőt.
ajánlott olvasmányok listája ez alkalommal:
nádasdy ádám: megmondtam százszor
nádasdy ádám: mi a baj a nyelvműveléssel?

kálmán lászló: a pincei bogár

- have i humiliated you in the last half hour?
- no.
- check your email.

(house md)

lehetnék nagyseggű countryénekesnő, farmerben és köldöknél megkötött kockás ingben dalolnék, mondjuk a kőbányai cowboyoknak, kis szőke fiam lenne, és mindig az apja vinné reggel iskolába, mer én hajnalig dolgoznék, de délután mindig segítenék megszerkeszteni a házifeladat-háromszögeket.

a héten az történt, h az egyik tanárom után futottam a folyosón és azt kiabáltam, h tanárúr, tanárúr, én házidolgozatot _szeretnék_ írni. sose gondoltam volna, h erre még valaha sor kerül. és mivel ezt a bejelentést, talán kicsit visszafogottabb formában, több, mint egy hónapja kellett volna megtennem, szerettem volna mutatni azt is, h ezzel tisztában vagyok, így erőltetetten lelkes hangomhoz a bűntudat jellegzetes vonásait válaszottam arckifejezéseim széles tárházából (vö. rezignált értelmiségi).
a munkamenetről inkább nem számolok be, főleg mert még nem sikerült megnyitnom a pdf-fájlokat amelyek a témához kapcsolódó cikkeket tartalmazzák, mert nem érzem magam lelkileg elég erősnek. egy hete is idegösszeomlást kaptam egy új funkcionális projekció bevezetésétől.

egzisztenciális válságomon kicsit felülkerekedve, tegnap éjjel nyelvészek arcképeit ragasztottam csokimikulásokra meg énekeltem a döglődő szobanövényeimnek.
nyilván vmiben én is tehetséges vagyok.

sziasztok lányok, köszi a színes gömbrágókat németországból.

kedves jézuska,
én nem kérek igazából semmit. nincsenek vágyaim. esetleg akkor azokat.
mondjuk a közösköltséget is befizethetnéd helyettem, jólesne.
puszi


patty griffin - useless desires

néha elszégyellem magam már csak annyiért is, hogy látható és hallható vagyok. mit ugrálok. sok lesz belőlem.

on the one hand - on the other hand

tegnap délután a nyelvtudományi intézetben születésnapja alkalmából a székhez bilincseltem a logika- és szemantikatanáromat az isoldétől kölcsönkapott rózsaszín plüssbilinccsel. ez közvetlen azután történt, h két copffal, úttörőruhában vezényeltem händel hallelujah chorusát, szövegként az ünnepelt nevét használva. eközben tivadar díszlépésben hozta be a portréját, elhelyezve azt saussureé és chomskyé között. ezután megérkezett nádasdy ádám krokodiljelmezben, és rövid körtánc után beszédet mondott. utána egy rgabor-nagyságú linuxpingvinnel kiegészülve, az úttörőkórus egy úttörődalt adott elő. majd "élőben" kapcsoltuk chomskyt, aki szavainak, bár gyanúsan a dani hangján beszélt, tanszékvezetőnk szinkrontolmácsolása adott új értelmet. az esemény legvégén paprikakoszorú került az ünnepelt nyakába, zenei aláfestésként az örömódára énekeltük a nevét.

bár ez az egész kb olyan, mintha egy átlagos csütörtök esti beszélgetésünket vittük volna színre, egyelőre még nehezen tudom elhelyezni magam térben és időben. és a legfélelmetesebb az, h nem jelentek meg a végén az ápolók.

egyetemi tanulmányaimat egyelőre úgy néz ki, folytathatom.

már fel sem tűnt, h este fél11kor ittam még egy kávét.
ennél már csak az ijesztőbb, h akkorának érzem magamon a nyomást, h több dolgot is elkezdtem már több, mint 24 órával a határidő lejárta előtt csinálni.

én abban a hitben voltam, h mi ott hatan pletykálunk, sztorizunk, beszélgetünk, de akkor egyszercsak azt mondta a bright, h cssss, az agnus megszólalt!

nincs időm összefogni a fájdalmaimat, lebegnek ide, lebegnek oda.
betenném pedig már mindet a megfelelő rekeszbe, a többiek mellé, h
külön, szépen sorban koncentrálhassak rájuk. meg kell adni a módját.

it's all so hard it's so hard.
ráznám én is a melleimet egy koncerten mondjuk, mit keresek egy szaknyelvi-angol kurzust tervező word dokumentum kellős közepén.

ha néhány év múlva a horvát tengerparton fagylaltozom majd és a férjem úgy szólít, h kicsim, és úgy folytatja, h vedd fel azt a mókás szalmakalapot, lefotózlak itt a szuvenírshopban, szép emlék lesz, akkor én beszaladok a tengerbe és nem úszom ki soha.

gondolatok mások fotóalbumainak nézegetése közben, chapter 1.

ne pánikoljon, csak vegyen mély levegőket, ágnes, és gondolkozzon el azon, mennyire van valós oka azt gondolni, h nincsenek meg önben a képességek amelyek egy 4 éves kortól játszható társasjáték játszásához szükségesek.

én is inkább apablogger szeretnék lenni.

ma este egy születésnapi zsúron adtuk elő tudományunkat a tivadarral először. kértem, h ő konferálja fel a dalokat, mer énekelni tudok, beszélni viszont nem. és akkor ő mondta az első dal előtt, h az első dalunk a szerelemről szól, a második előtt, h a második dalunk a szerelemről szól, majd a harmadik előtt megjegyezte, h a következő dal a szerelemről szól, utána a negyedik előtt elárulta, h a következő dal a szerelemről fog szólni, majd az ötödik előtt mondta, h ez a dal arról szól, h vkit félholtra vernek londonban.boldog születésnapot, kata.

hetek óta minden áldott éjjel nyelvészekkel álmodom. néha az együtt töltött 36. órában, 2 nyelvészetelőadás között arról beszélünk a tivadarral és az rgáborral, h vajon nem lesznek-e hosszútávon negatív következményei a mi kis szimbiózisunknak. erre ma a tivadar kifejtette, h nincs itt semmi probléma, vagy ha van, akkor inkább az az, h tegnap is 3 olyan emberrel találkozott, akiknek fogalmuk nem volt arról, ki az a kiparsky. és h ez a szám túl nagy. aztán elővett egy '89-es fonológia szöveggyűjteményt h mutasson benne vmit, és jót nevetgéltünk rajta. akkor úgy éreztem, itt vmi menthetetlen. nem mintha bánnám.
mindenesetre ma este, legyőzve a szeparációs szorongást, költőket örvendeztettem meg üde és intenzív jelenlétemmel.

agnus üzenete:
blöblöblö
Gábor üzenete:
ez mit jelent mer már tegnap se értettem csak nem mertem megkérdezni
agnus üzenete:
blöblöblö
Gábor üzenete:
Ágnes, hadd gratuláljak, végre elérted, hogy rejtélyesnek tűnj a férfiak szemében

- kori, szted van rá esély, h én ezt a 4 hetet túlélem?
- hát, lehet, de az nem biztos h én még látni fogom h túlélted-e.

szenvedésben, otthon vagyunk.

ülök az ágy szélén és ideggombóccá gyúrom magam. a napi program.

mostanában gondjaim vannak a felkeléssel. (talán részben azért, mert gondjaim vannak a lefekvéssel is.) mivel félálomban abszolút nem vagyok beszámítható, külön intézkedéseket kell tennem, h tényleg felkeljek amikor kell. most épp ott tartok, h 2 ébresztőt állítok be, 5 perc különbséggel, és a szoba másik végébe teszem a telefonomat.
így történik, h minden reggel fél óra azzal telik el, h vmi egészen különös tudatállapotban, 5percenként oda-vissza szaladgálok a szobában a telefonom és az ágyam között. későbbre állítom az ébresztőt, majd elégedetten visszafekszem. és ezt minimum fél óráig kell csinálnom, míg végre vmi világosság gyúlik a fejemben.

igen, ági, ez egy nagyon, egy áldott jó ember! én is már rögtön láttam rajta, mikor egyszer benn voltam az előadásán! (kori)

nagyon köszönöm mindenkinek aki emailben mindenféle szellemes megjegyzéseket tett a szexuális életemre; mostmár meglesz a plüssbilincs és a krokodiljelmez.
ígérem, azt is leírom majd, mihez kellettek.

ma kiöntöttem a szívem a tivadarnak, problémáimat olyan érzékletes képek segítségével illusztrálva, mint pl koncentrációs tábor, háború, fegyveresek. ő végighallgatott, majd együtt sírt velem azt mondta, h reméli h tudom, h az én problémáim semmiségek, és eltörpülnek más emberek problémái mellett. aztán sokáig próbálkozott retroflex t-t és ty-t egymás után minél gyorsabban kimondani, és akkor megértettem, h miről beszél.

felszippantottam egy kis őrölt borsot, annyit, h könnyesre köhögtem és tüsszögtem magam. majd megtöröltem a szemem a fokhagymás kezemmel.
napi kisszínesünkkel holnap is jelentkezünk a konyhából.

"mert rég nem írok, rég nem olvasok.
Nyelem a port, a levegőt.
Szaladnak hetek, hónapok.
Felbukkan sok jó ismerős,
sok apró fájdalom

a nyakszirtemre ül,
hogy leutazzék majd a hátamon,
s ha kiderül: kerek, szilárd, áttetsző a szívem,
csak annyit fontos megemlítenem:
rég nem kapaszkodom."

(lászló noémi - fontossági sorrend (r.))

egész nap gyászmiséket hallgatok, mi bajom lehetne. a harag napja tételre reszelek uborkát.

kedves ismerőseim, ismeretleneim,
egy plüssbilincsre (kipipálva) és egy krokodiljelmezre lenne szükségem.
ne is kérdezzétek.
köszönöm.

keksz vagyok a reggeli kávé mellé. blokkolod az adenozinreceptoraidat és klikkelsz. vajon ma mitől vagyunk boldogtalanok. morzsa marad utánam a billentyűzetedben, és egyszer majd jól belepenészedik, vigyázz. valójában meg vagyok hatva. jóreggelt.

nem szoktam hozzá h erősen visszaütnek azok akiket baszogatok, de pár napja teljesen lemostak a pályáról. pedig nagyon belelovalltam már magam a helyzetbe, h állunk a trolimegállóban, és hangosan felolvasom a naptáramból a névnapokat egészen az év végéig rgabornak, és ezzel kényelmetlen helyzetbe hozom, és ebben örömömet lelem. mire ő fennhangon megjegyezte, h ráérünk a névadással, hisz még azt sem tudjuk, fiú lesz, v lány.

minden baromságban benne vagyok. olyannyira, h gyakran meg is szervezem, nehogy kimaradjak belőle.

egy pörköltszagú férfi szorosan mögöttem állt tegnap reggel a villamoson. le is szálltam, h najó, én ezt nem, inkább hazamegyek. aztán mégis nekirugaszkodtam a napnak, elvégre fegyelmezett vagyok és kemény.
sajnos mostanában minden reggel olyan, mintha egy pörköltszagú férfi állna már az ágyam mellett is. nézné ahogy iszom a kávémat, kezembe adná törölközőt zuhanyozás után, mellettem jönne le a lépcsőn a lépcsőházban. kurva anyját a pörköltszagú férfinak.

ma ún. tudományos diskurzust figyelhettem meg. egészen elképesztő. egyes egészen elképesztő emberek egészen elképesztő dolgokat mondhatnak és egészen elképesztően sokra vihetik vele. asszem erre lehet mondani, h mindenki megtalálja az ő kis szemétdombját.
mindenesetre azt hiszem, sokkal precízebben be kéne határolnom a kört, mikor fonológusférfiakról nyilatkozom rajongva.

ma elbabráltam a flickr, facebook, last.fm és wiw accountjaimmal. mostmár mindet új formában unhatom tovább.

16 évvel ezelőtt egy unokatesvéremmel álltunk a harmincvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltük, h csókszor csók, ez a végzetem, szerelem a négyzeten.
ma álltam a negyvenvalahányfős család előtt diósjenőn, és elénekeltem a god bless the child-ot.
a koreográfia nem változik.


carmen mcrae - god bless the child

- te anti, látod, h a gyerekeid a céges kocsi motorháztetőjén jáccanak?
- hát, én tettem fel őket.

nemrég az egyik órámon el kellett mutogatnom azt, h kicserélem egy kisbaba pelenkáját. elmutogattam, aztán teljesen elérzékenyültem az elmutogatott kisbabámtól. olyan hintőporillatú mutogatás volt.

nem mintha nagy jelentőséget tulajdonítanék ezeknek a dolgoknak, de egészen megindító, h vannak emberek, akik még azután is kedvelnek, h látták a lábujjaimat.

it helpdesk (from it crowd)

ma reggel anélkül mentem le a boltba, h kifestettem volna a szememet, h nyomorúságom kiegyenlítődjön a bőröm belső és külső oldalán. katarzis nem volt. kiderült viszont, h az eladófiú, aki utánam szokta kurjantani a zöldségek kódját, amelyekkel a mérleg felé tartok, feltételelek nélkül szeret. a paprika 23as.

nem süt a nap, nem megyek ki, takaró, tea, írok, olvasok, amikor már biztos nem lehet érezni mások vasárnapi ebédének az szagát, kinyitom az erkélyajtót. lemosom kívülről a szörpösüveget, h ne ragadjon. szerelmes vagyok az új vágódeszkámba, öröm rajta darabolni a zöldségeket, amiket már nagyon unok, mellesleg. apró darabokra vágom az uborkát, a háttérben latin dalszöveg, áhítat, polifónia. találtam egy új zeneszerzőt, majdnem megölt a csellóversenyével. csak ültem vizes hajjal, és majdnem meghaltam. zselés szaloncukor-illatú a samponom.
nagyon nehéz ez az egész, pedig azt hiszem, nem is fáj, és nem is tudom, miről beszélek.


peteris vasks - cello concerto, canto i.

ma délelőtt, külső ingerek hiányában, megutáltam mindenkit. és mivel nem vagyok olyan, aki mások szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem, magammal kezdtem az egészet. most innen nem emlékszem, hogy szoktam továbblépni, de azt hiszem, semmi olyan módon, amit követnem kéne ezúttal is. megtehetném, h nyitok a világ felé, h még jobban rászolgálhasson az utálatomra, de fennáll az esélye, h a világ csalódást okoz és körém fonja szerető karjait. most nagyon óvatosan kell kalkulálni. de mit is akarok.

sorról sorra megyek, minden kuktáról visszanéz az arcom.

biztos tudjátok, milyen az, amikor egy új szubkultúrával ismerkedtek meg és átvesztek bizonyos formulákat, de aztán kiderül, h hibásan használjátok. na, azt hiszem, ez történt a tivadarral, aki nemrég egy ebéd közben hallgatta a barátnőim beszélgetését, levonta a maga következtetéseit, és azóta úgy gondolja, úgy kell kifejeznie magát ha hozzám intézi szavait. az alábbiakat hiszi a tipikus női nyelvhasználat mindennapi példáinak:

van a csoportomban egy helyes fiú, úgy szülnék neki egy gyereket.
csodálatos hely, úgy szülnék oda egy gyereket.
láttam egy cuki kabátot, úgy szülnék neki egy gyereket.

ezek ott kinn komolyan a hidat meg a szaladgálást választják, pedig lehet függőségi nyelvtant is tanulni vagy kórusműveket vezényelni a szobának. meg vannak ezek őrülve.

your message has been displayed to the
user. there is no guarantee that
the message was read or understood.

how defenceless we are.

ma azt olvastam, h a szorongásoldókat az anyukájuktól elválasztott, bánatukban ultrahangon sikítozó kispatkányokon próbálják ki. kiesik az ember kezéből a rivotrilos üveg, nem igaz.

ma hallgattam rákosi mátyást, gerő ernőt, és kádár jánost beszélni, és nézegettem őket képeken, próbáltam beleképzelni a szovjetnadrágos, mellényes, kalapos bácsikba az életrajzukat. megnéztem rákosi mátyásnét, gerő ernőnét, és kádár jánosnét is. mindenkit megnéztem. beszélnek bele a mikrofonba a lenin-kép alól. a kis troll áll egy 5méteres, saját arcképével díszített emelvényen.
kigyúrt férfi a balatonnál. nevető nő csimpaszkodik a karjába. gondosan vasalt ingek. hova tegyem.

elmegyünk a felolvasóestre, és a hely olyan bölcsészlányokkal lesz tele, mint amilyenek mi is vagyunk, és csak mi fogjuk tudni, h mások vagyunk, mint a többiek. sőt, a többiek ugyanezt fogják gondolni magukról, és csak remélhetjük, h a mi érveink megalapozottabbak.

a lucia egyedülhagyott minket a lakásában, és kiadta a feladatokat, h. keressük meg az elrejtett, palacsintatöltésre alkalmas alapanyagokat, (google használata nélkül), és alkossunk belőlük töltelékeket. akkor szépen visszatettem az apácanéni mumifikálódott kezét a polcra és serény diódarálásba kezdtem a bárpult mögött, miközben hátulról 5 koponya tekintett le rám.

a délelőtti pörgésben még reálisnak tűnt a mára írt, 18 itemet tartalmazó lista, cikkolvasástól mosogatásig. szerencsére voltak benne bónuszok, mint pl könyvet nem itthonhagyni (ehhez ki kellett volna venni a táskámból), órára menni (útbaesett úgyis). meg mire hazajöttem, kori elmosogatott.
most pedig ülök a maradék felett és sóhajtozom, h bedarált az életerő.

én ezúttal nem akartam kocsmázni menni a nyelvészekkel, tényleg, kiégtem én már, elegem lett, h mindig csak kocsmák, a múlt héten is be kellett iktatnom egy templomi koncertet péntek estére, h kodályt hallgathassak fújhassak egy kicsit. de aztán azt mondta a dani, h jajaj, nagyon rámjött a csütörtök esti grúz. na itt éreztem, h a vak teiresziász is csak azt suttogná a fülembe: ha csütörtök, nyelvészkocsmázás. észveszejtett röhögésben törtem ki, h milyen vicces ez a dani, agyára ment a "grúz nyelv szerkezete" kurzus, és azt mondja blues helyett is h grúz, értitek, muhaha. najó, lehet kicsit sok kávét is ittam. ráadásul aztán mondta, h nem grúzt mondott, hanem bluest, tehát ő nem is olyan vicces, de én már akkor elindultam a lejtőn. és ezután még megpróbáltak viccesek is lenni, on purpose, és mondták, h csodálkoznak, h nem azt értettem, h brúsz, mer igazából én biztos örülnék, ha rámjönne a csütörtök esti brúsz. akkor méginkább vihogni kezdtem, pedig valójában számomra fájdalmas sztori ez, a brúszról, aki egy az északi sarkkörön túl élő, határozott kézfogású, megnyerő mosolyú, homoszexuális fonológus. de mondom, nem volt idő szomorkodni, különbenis, van még elég fonológus a világon, sőt, a városban, és ekkor 2 már karon is ragadott kétoldalról és az állapotomra hivatkozva elvezetett a kocsmába. senki nem kerülheti el a végzetét.

nehéz elfogadni, amikor megkopnak a régi képességek; amikor vmi, amit ösztönösnek gondoltál, egyszercsak nem az igazi. hiába, gyakorlás hiányában az idő vasfoga kikezdi a legbegyakoroltabb tevékenységeket, legmechanikusabb mozdulatokat is, a legprofibb lövő is elvétheti a körök közepét hosszú szünet után.
elmentem lila pulóvert venni, és csak itthon vettem észre h egy zöld szoknyával tértem haza.

igen, igen, igen, tulajdonképpen úgy megy ez, h mikor elfogy az életünkből az esemény, a nyavalyognivaló, és éppen egy barátjunk sem kíván bloghős lenni, akkor megszervezésre kerül a bloggertalálkozó a bloggerkávézóban. mert igazán, nem vágyunk sokra, és minimális input is elég nekünk, h bejegyzést írhassunk róla. és a kör tényleg bezárul és eltartja magát.
mondhatnák a rosszmájúak.

a társalgás egy pontján, hosszú mérlegelés után úgy határoztam, h nekem is hangomat kell hallatnom és nézeteimet kifejtenem, ha már a zsíros-hagymás palacsinták ízesítéséről van szó. piros arany!, kiáltottam. ritkán szólsz, de akkor csípőset, jegyezte meg bright.

a betegségben az a jó, h az ember tisztában van vele, (v legalább az illúziója megvan), h van benne vmi jó v értékes, ami akár működhetne is, kibontakozhatna, csak elromlott. h van benne vmi.
a felkelés utáni óra kritikus mindig. de van, h a felkelés utáni 168, 672, 26208 óra.

megérkezett a kata a buliba, és, másokkal ellentétben, nem vodkát vagy bort vagy chipset húzott elő a szatyrából, hanem kifliket, margarint, szalámit és paprikát. aztán nekiállt szendvicseket csinálni. és akkor már éreztük, h vele történt vmi, ráadásul a kismamablúza volt rajta, és láccott, h legszívesebben be is takargatna mindannyiunkat. aztán kérdésünkre elmesélte, megnézett egy családi sorozatot, ami amúgy hétről hétre, lassan adagolja a dolgokat, de ő egyben nézett meg egy egész évadot, és most öt gyereket szeretne azonnal. és h ráadásul a világ legszebb férfija jáccott benne. ezen a ponton kissé elterelődött a téma, h színész vagy nyelvész-e a világ legszebb férfija, avagy filmszakos bölcsészlányok versus nyelvészetszakos bölcsészlányok gyümölcsöző beszélgetései, részletekkel nem untatnék senkit.
mindenesetre a katának talán nem kéne megnéznie egy részt sem a dexterből.

úgy esett, h utaltak egy kis pénzt bankszámlára. és úgy esett, h nincs egy göncöm sem, vmint úgy esett, h szabad volt a délelőttöm. gondolom mindenki tudni véli ennyiből, h mi lett ennek a végkifejlete, de. minden bíztatóan indult pedig, budapest belvárosa, napsütés, és én próbáltam a helyzetnek (i.e. h hétfő délelőtt vásárolgatok a váci utcán) adekvátan viselkedni, tehát azt játszottam, h fiatal vagyok, gazdag és kegyetlen. egy ideig ment. aztán a 3. boltban már elkezdődik a b-tervek konstruálása, pl h nem is kell új nadrág, inkább visszafogyok a tavalyiba. aztán az 5. boltban már fel se próbálja az ember lánya a próbafülkébe bevitt dolgokat, csak ül a széken, míg a felakasztott ruhák takarják fentről a fényt, ugyanakkor nem takarják szemből a tükröt. hát itt törik meg az ember lánya. és akkor hazamegy, és a lakótelepi kispostán befizeti a számlákat a pénzéből.

caldara - crucifixus

"na, ezt a dalt meg egy éve írtam: lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg, és azt kell tudni, h akkoriban nagyon szerelmes voltam plátóian az annába. lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, meg, de kicsit bajban voltam, mert akkor még a szandrával jártam, és h lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, szóval bajban voltam, h most akkor hogy írjam bele a dalba, h én egy annába vagyok szerelmes, ezt nem írhatom bele. de megoldottam. lalala lala lala, mi vagyunk hárman, én, meg ő, meg az annamari."

(edit: majdnem jól emlékeztem a szövegre.)

kicsit szégyellem ezt a nagy jókedvet, néha szinte elfelejtem h amúgy, defaultban, milyen boldogtalan vagyok.

lehet h tulajdonképpen önző vagyok, mikor szabadidőmben nem a közjó megteremtésére próbálok kidolgozni  elméleteket és terveket, hanem a tivadarral a hamletet és az antigonét próbálom átírni vc-fonológiai keretbe.

azon gondolkodom, h írtam egyszer, h a környéken, ahol lakunk, leginkább csak mi vagyunk a rocknroll. de most rájöttem, h az ilyen estéken, mint a mai is, amikor egészen hajnalig hisztériába hajló tanulás és munka van; meg minden elromlik, ami csak elromolhat, és ahelyett, h angol nyelvtanulóknak szerkesztenék kérdőívet, a számítógépasztal alatt fekszem csavarhúzóval a kezemben, és a 2 számítógép között az egyetlen működő adatátviteli módhoz kell a telefonom infrája; ilyenkor nem is a rocknrollt hozzuk a környék levegőjébe hanem a halálmetált.

hazajöttem, lefeküdtem a szobában a földre a mirelitzöldségekkel teli szatyrom mellé, és suttogtam korinak, h az élet, na az, milyen rettenetes. kori épp egy magnókazetta kettészakadt szalagját próbálta celluxszal megragasztani.
azt hiszem, egyetértett.


(edit: szóval kori egy kazettás diktafonnal felvett interjút próbált legépelni. egyes részei, bizonyos okokból, soha semmilyen folyóiratban nem lesznek publikálva, csak itt. exkluzív anyag.)

ma este vacsora közben teli szájjal részleteket adtam elő korinak az elizabeth c. musicalből németül. egyszerűen nem tudok állandóan stresszben élni, nem bírtam tovább hallgatni, h míg én eszem, ő folyamatosan kérdezget, h hogy nevezzük el a képzeletbeli kutyánkat és kecskénket. nincs ötletem, jóvan? engem is frusztrál, h itt lófrálnak a lakásban, és még nevük sincs.

meg kéne énekelni egyszer az összes nőt. akik már lerágott csontok, meg akik kimaradtak, azokat is. a dühös nőket, akik szívszaggatóan sírnak orgonaszóra. lehetne egy ilyen est, a beállásnál a léda-dal felénél kiszólnék, h még egy kicsit kérnék szépen a kontrollba, fiúk, aztán gyors egymásutánban jönnének a marylin monroe-, sylvia plath-, mona lisa- (ő is dühös volt, ebben biztos vagyok, mosoly ide vagy oda), és cassandra-balladák, aztán elszívnék egy szál cigit, mielőtt a következő blokkot kezdeném. jane doe, jean d'arc, tocsik márta.


soko - shitty day
szinte pont így gondolom.

az történt az előbb, h rákerestem google-ön egy bizonyos élelmiszer nevének helyesírására, ahelyett, h kimentem volna megnézni a hűtőben.

bloggerek és bloghősök meeting volt kedd este, lucia és L., isolde és bright, én és a seggem jelentünk meg a tandemben.
minden irl kapcsolat természetesen csak másodlagos, hisz bloggerekről beszélünk.
az isolde pl kifejtette, mennyire hiányoznak neki a régi idők, mikor még bloghős volt bright azóta már megszűnt blogjában. és fáj neki, h ő már nem lehet bloghős. bright erre, isolde elkeseredettségét enyhítendő, megemlítette, h cserébe viszont elvette feleségül, dehát értitek. az nem ugyanaz.
és közelebb jutottunk annak a megfejtéséhez is, h miért hullanak luciáéknál a titkárnők, mint a legyek. vagy nem is tudom, végülis lehet h tényleg el lehet várni vkitől, h mikor a lucia egy csésze kávéval a kezében rohan felé, akkor ugorjon el az útjából. ha háttal áll, háttal áll. akkoris.

pár napja reggel átszaladt előttem az úton egy mókus. este hazafelé rámmosolygott egy kutya.
találkoztam emberekkel is, de az nem kavart fel ennyire.

na, megyek, h csináljak vmi hasznosat is még ma. mer mire bemegyek az egyetemre, már késő lesz.
(ismeretlen szerző)

zoli bácsi szolizik, mert multimilliomos. megcsalja a feleségét mert multimilliomos? vagy ez nem függ össze?

évek óta nem hagyta el a számat olyasmi, h hármas alapú logaritmus kilenc*, de ez még semmi, pascal kísért az aktuális tananyagban, meg egyéb, középiskolai fizikaóráról (nem) rémlő dolgok.

amikor a múlt héten még én is ott voltam abban a teremben, ahol előadás közben felmerült példaszóként franciául a watt, és you know, what watt is, ültünk ott 30an, bölcsészek, néztünk, mosolyogtunk. electricity, whatever.

(*tanultam matekot egyetemen is, de nem ezt a visszataszító részét)

összeomlik a világ és rám fog esni az egész. azt hiszem, ilyenkor szénhidrátot kell enni.

na és ha bejegyzések nem lennének, csak kommentek.
nem tudom, hogy békülnék meg magammal.

(a zenei projectet arvo pärt nem hagyja elindítani egyelőre.)

a nyelvtudományi intézet 2. emeletén nézik egymást a falakról noam chomsky, ferdinand de saussure és roman jakobson. amikor csütörtök esténként 3/4 8kor a nap hold sugara megfelelő szögben esik chomsky bal szemére, akkor az rákacsint r. péter tudományos főmunkatársra. ekkor ő, az óra menetének 105. percében, téma- és helyzetváltoztatást indítványoz, a következőképpen átkötve:
- ... de mi a nyelv?
- a vé-csillag egy részhalmaza.
- hova megyünk?
- a pótkulcsba.

és ezután a kettes sor, és azután a világ leigázása.

a metrón rámmosolygott egy fiú. visszamosolyogtam. aztán rámöltötte a nyelvét. én is ráöltöttem a nyelvemet. teljesen elpirultam.
még szerencse, h nem vette észre a nagymamája, akinek a kezét fogta.

egyébként nincs semmi baj, nem bánt senki senkit,
csak kicsit újraképzeltem ezt, és kicsit másképp.

habár nagyon vágyom bizarr és köcsög lenni, és kori szerint is blogképes a beszüntettem
a kommentelést mer gyűlölöm az olvasóimat mondat, és ma egész nap ezen
röhögtem. de ha egyszer nem.

mail van most, komment nincs.
szavunk elakad, majd meglátjuk.

a racionális énem néha azt mondja, kezdeni kéne vmit a playlistemmel, mer ez így nem járja. mer a regina rákos édesanyákról énekel, a fiona hadonászik a színpadon, h elhessegesse a maga köré hallucinált bogarakat, és a tori is erősen élete alapélményei köré építi a repertoárját, ezek az alapélmények pedig a vetélés és a nemi erőszak. értem én, mire gondol a tivadar, mikor úgy foglalja össze a zenei ízlésemet, h dühös nők orgonálnak és közben szívszaggatóan sírnak.
és én ezt szeretem, de akárhogy is nézem, a legoptimistább szám amit a winchesteremen találok is csak azt dúdolja melankólikusan, h today has been okay. nem wonderful v ilyesmi, mindössze okay. persze akarhat-e többet az ember lánya minthogy elmondhassa h okay volt a napja, jelenleg a földhöz verné seggét örömében, ha elmondhatná.
már csak ezért is, a racionális énem azt mondja, ajánljatok zenét. vmi eddigiekhez hasonlót, de mégis, kicsit mást. olyan előadókat keresek, akik nem állnak pszichiátriai kezelés alatt, de nem is kezeletlen neurotikusok, nem molesztálták őket gyerekkorukban, nem halt meg a családjuk tragikus betegségekben, nem hagyta őket ott senki az oltárnál, stb.
jaj, félek h csak instrumentális techno marad a végére, ha sok feltételem lesz még.


emiliana torrini - today has been okay

tegnap bicikliztem, ma este pedig futni voltam, h megőri megtaláljam a lelki egészségemet, meg h formába hozzam magam, mire lili hazajön. eddig együtt voltunk lusták, esti futás helyett azt is mindig jól beosztottuk, h ki megy ki az ajtóig a rendelt pizzákért meg h ki vágja fel őket (komoly karmunka!). erre ő nemhogy elmegy svédországba, de hegymászókba szerelmesedik bele, és magasugrik, távolugrik meg ki tudja milyen félelmetes gyakorlatokat végez szervezett keretek között. átmossák az agyát, és félek, h mikor hazajön, az én eddigi tevékenység-repertoárom nem lesz már számára stimuláló és másokkal fog barátkozni. tehát futok.

szegény dezső, csak száradozik itt búskomoran hónapok óta, nem bírtam már tovább nézni, vettem neki egy ilonát. remélhetőleg kivirul majd a szerelemtől; muszáj lesz összekapnia magát, mer ilona korallvirág, és nem tudom, mennyire vagytok tisztában a szobanövények hierarchiájával, de ő üti dezsőt, aki meg csak egy egyszerű kis páfrány. tehát fel kell kötnie a gatyáját. alacsonyabb is, csúnyácskább is, páfrány is, igazi szegénylegény-királylány sztori ez.  ilona posh, olyan színésznős, virágzata is van, mmint olyan igazi virágzata, ami színes, nagyon durva rózsaszín. harsány nőcske, mondhatni kicsit kurvás. most ott állnak egymás mellett, és várom a fejleményeket. egy bátortalan puszi már volt.

(moreover, ilona csomagolására rá volt írva, h 2 locsolás között meg kell várni míg kiszárad a földje. menni fog ez nekem.)

így néz ki egy dicséret tivadartól, aki minden blogot zsigerből gyűlöl:
tivadar: ... a múltkor beleolvastam a blogjába, és utána gyorsan le kellett szaladnom az utcára és a játszótéren megöltem egy kisgyereket.
én: és az enyém olvasása nem hozott elő belőled hasonló reakciókat?
tivadar: az nem. azután csak néhány bogarat gyújtottam fel nagyítóval.

süt a nap és én hazafelé biciklizek a reggeli fonológia szemináriumomról és a bevásárlásból, kezemben mozzarella sajttal és vollkornbrottal, hátizsákomból kikandikáló póréhagymával.
kinn van a fejem a vízből a nagy hullámzásban vagy mi.

kommunikációképtelen vagyok, de képes vagyok hosszan értekezni ennek természetéről és hátteréről. unalmas vagyok, de szórakoztatóan tudok beszélni róla.
mindenki megtalálja, amihez ért, nem igaz.

na idenézzetek, húzott elő egy különösen nagy és nehéz darab vasból készült vmit egy hajléktalan a méh előtt álló sorban. wow, mondta a többi hajléktalan.

ma zsanett barátnőmnél voltam. zsanett egészségesen sznob, járatja a hvg-t, de közben titokban mindig elolvassa a lakótársai best magazinjait. megértésemről és elfogadásomról biztosítottam, miközben késsel és villával ettem nála a borsófőzeléket.

"maradok, nem véletlenül, de nem is
valami szelíd-
vad elhatározásból,

nem szórakoztatom magam azzal, hogy hol lennék
még ennél is inkább
valahol máshol,

majd nyilván olvad, kisüt, fölszárad,
aztán megint
elázik szépen

az egész, itt ücsörgök a napon egy nem túl
kényelmetlen, de nem is
kényelmes széken

egészen nyár közepéig, ha van egyáltalán közepe,
és nem csak
vége a nyárnak,

és ha tényleg akad olyan még, akire
igazából ennyire
sehol se várnak."

(kukorelly endre - (2. 1999. február 14.) (r.))

ülök az erkélyen. a tenyeremet a tea melegíti, arcomat a nap, combomat sylvia plath naplói. sylvia 18éves. állandóan hátra kell lapoznom a jegyzetekhez, h tudjam, kik az új pasik akikről beszél.

tegnap elsétáltam egy kirakat előtt, ami kiscsibékkel volt díszítve. ja, igen, a közelgő húsvét miatti dekoráció, gondoltam.
csapjatok már fejbe.

ki akarja végigcsinálni velem ezúttal. ki akarja végigcsinálni velem újra.
milyen szar, h ha rólam van szó, nem maradhatok ki semmiből.

csütörtökönként 4től fél6ig nádasdy ádámot hallgatom ahogy viccet mesél jiddisül, héber dalbetétekkel.
és ti mit élveztek az életben.

van abban vmi báj, ahogy amy winehouse 2 soron keresztül ott tartja a mikrofon mellett azt a kis alkoholt h amint levegővételnyi szünet jön a dalban, belekortyolhasson.

évkezdés:
- ... you will be expected to read 25-35 pages for every week. 25-35 pages.
- with or without pictures?

elmeséltem a yes/no-nak a legújabb gyötrő problémáimat (a régiek már olyan uncsik, még ha nem is avulnak el, bővíteni kell a repertoárt), erre ő ment az utcán és egyszercsak megtalálta és megvette nekem a szinte tökéletesen témába vágó kitűzőt, amit egész biztosan én teremtettem a gondolat erejével:

én: ...mer tudod én rég túl vagyok az ilyen nincs-személyiségem-ezért-kilövetem-az-orrom-és-erősen-kifestem-a-szemem korszakon.
húgom: és visszatértél a nincs-személyiségem korszakhoz.

ha baszogatásról van szó, a húgomban asszem emberemre találtam.

nem is csoda, ha nem akar velem lakni senki, hiszen még viasatom sincs.

igazából, ha a tényeket vesszük, én egy szerencsés alkat vagyok, nagy katasztrófák elkerültek, szerető családom van, van tető a fejem felett, és még barátaim is, évek óta nem jártam orvosnál, sok ismerősöm van iwiwen, nem vagyok allergiás a csokoládéra. igazából, ha a tényeket vesszük, nem nagyon van magyarázat arra, h olyan vagyok, amilyen. igazából, ilyenkor, mikor konkrét okom van szomorkodni, szinte élvezem. végre jogom van szomorkodni. ki akarom tombolni magam, ha már alkalom nyílik rá.

ma (ismét) utálom az embereket. rászóltam az ellenőrre a mozgólépcső tetején, h ne kacsintgasson, hanem a bérletemet nézze meg. szerinte nincs humorérzékem. sajnos elsodort a tömeg és nem állt módomban közölni vele, h az én véleményem szerint belőle mi minden hiányzik.
(a tömeg, mint extrinzik dühkezelési tényező. pedig én pont az ellenkező irányban kívánnék dühkezelni.)

"Hallani vélem, hogy Balogh Endrét bántják. Nem találom a sötétben a gázpisztolyom, így letépem a falról a Babits-képet, hogy segítsek. De sajnos verésről szó sincs, Endréék csak a saját szobájukba szeretnének bejutni. Rúgják az ajtót, kaparják a falat. Több sem kell Karafiáth Orsolyának, ki meztelen testét takaróba csavarva megjelenik, hogy mentse a menthetőt. Kuncogunk, majd feltűnik Bedecs László, aki az iránt érdeklődik, hogy itt tömegszex lesz-e. "

ilyesmi kalandokban volt része szigligeten agnusnak, a "véresszájú bloggernek".
titkosnapló pollágh róka péter tollából ITT.

anyu apu ica bözsi lajos jóska dodó gizi stefi.
a nagymamám minden nap elsorolta a halottait.

ma hazajöttem a szüleimhez, és a lépcsőházban ez a látvány fogadott:

bennem ekkor átkattant vmi, felvágtattam a hátizsákommal a 3.ra, fogtam egy ollót és zsineget, majd vissza le. még mindig ugyanazzal a lendülettel és indulattal kidobtam a papírhalom felét, a másik felét pedig összekötöztem, és közben hirtelen megértettem minden nénit, bácsit, és közösképviselőt akik a lépcsőházban kiragasztott üzeneteikkel felkerülnek a kretén.hu-ra, mert bennem is igen erős vágy támadt h röviden, de zaftosan megfogalmazzam egy post-iten, h mi is a problémám a nyüves szórólapokkal, reklámújságokkal, és az emberiséggel, úgy en bloc. de csak ennyit hagytam a rakás tetején egy fecnin: papírgyűjtésre, sok szeretettel. de vigyétek, mert itt csak akadályozza az energia áramlását. még egy szmájlit is tettem a végére, de az nem volt őszinte. anger management.

ma a villamoson 23 középiskolás beszélgetett a fejem fölött.
én most abbahagyom a tanárképzést, jó?

egyszer elmentünk nadrágot vásárolni, a seggem és én, meg a húgom segge és ő. bementünk egy boltba, és a húgomékra nagy volt az s-es méret, ránk pedig kicsi a [nagy méret, censored]-es. azóta nem járunk együtt vásárolni.

múlnak az évek, és egyes emberekkel lecseréljük az internetes kapcsolattartást élőre, másokkal pedig az élőt internetesre.

the cat sausaged away. we can beat its trace with a stick.

vmi megszállt, és most úgy érzem, feketében kell járnom. ennek jegyében járom a boltokat, kell szoknya, blúz, ruha, esetleg még fátyolt is veszek és akkor már csak piszok kell majd a körmöm alá és én lehetek egy napbarnította haditengerész fájdalmában földbe markoló özvegye, aki a temetés óta céltalanul bolyong.

a katáék házával szemben lakó néni óvatosan kinyújtja a karját az ablakon, és, a kezében lévő távirányítót módszeresen, lassan mozgatva, távirányítja az embereket meg az autókat. néha, ha nagyon unatkozik, átkapcsol párizsra. még akkor is, ha éjjelente azt kiabálja, h a kurva anyátokat, sztem ő csak jót akar.

mostmár sosem ölöm magam olyan pusztító gondolatokkal, h nekem nincs semmi a fejemben. mert most, h ennyit fújok orrot, bebizonyosodott, h dehogynem. vmi van a fejemben.

nádasdy-írások hátoldalára nyomtatok kukorelly-szöveget. egy ribanc vagyok.

levittem a legrosszabb énem szigligetre, nyaraljon ő is. bár nem érdemli meg. néhányszor kétséges volt, h kijövök-e a szobámból. pontosan annyiszor volt kétséges, ahányszor bementem. különösen akkor volt kétséges, mikor direkt azér mentem be, h ne jöjjek ki.

orsi, te parókát hordasz, te meg fogsz engem érteni, szólítja meg ficsku pál karafiáth orsolyát, majd ellejt előtte a valaha az én tulajdonomat képező citromsárga harisnyában.

képaláírás leszek az irodalomkönyvekben, az ismeretlen nő akcióba lép szigligeten ismét. mer nem mozgat már engem se semmi, csak az esély, h "karrierem" lehet. és a siker. és a csillogás.
és azt is szeretném még mondani, h bár a nyomok hozzám vezethetnek, én sosem mondtam olyat, h nádasdy ádám vizsgán olyan, mint kombájn aratáskor.
(azér a naplóbejegyzéseket érdemes elolvasni, sokat mondanak az atmoszféráról amelyben elkövetkező napjaimat várhatóan töltöm majd.)

"Nagy zajjal verik fel a cirkuszi sátrat.
Este előadás lesz. Idegen, furcsa
állatok remegnek a lakókocsik mögött.
Állítólag egy angyal lesz a fő attrakció.
A szédült porondmester szerint ma
megváltja a világot. Pénz fog hullani
az égből. Meg érzés. Mert az úgy hiányzik."

(sopotnik zoltán - futócirkusz (részlet))

élménybeszámolok:
1. lobog a hajam a szélben ahogy kihajolok a gyorsvonat ablakán, a mellettem utazó kedves meleg angol fiúk győri keksszel kínálnak.
2. behunyt szemmel, széttárt karokkal gyalogolok a balatonban a nap felé.
3. azok a barátaim, akikkel ha vagyok, nem kell behúznom a hasam.
4. olyan illata van a vendégágyneműnek, mint. reggelre bedugul az orrom.
5. lángos, iszap, felfújható gumikrokodil.

+1: aki sosem adott még körbe az asztal körül a barátnőivel egy újságot, h nézzétek, milyen szemöldöke van ennek a nőnek, annak vmi kimaradt az életéből.

mától pedig terveim szerint leállítom minden agyi működésemet. aztán vagy újraindul, vagy nem. esküszöm, még a horoszkópot is elolvasom a nőimagazinokban. siófokon.

egy buliban felmerülhet a kérdés, h
- és tényleg, hova teszitek ilyenkor a gyerekeket?
- hova, hova. hát bezárjuk őket a padlásra. nekik kaland, nekünk felszabadulás.

hír: ma vkinek jó illata volt a 24es villamoson.

az élet a kisujját nyújtja nekem én meg rögtön az egész karját próbálom magamhoz ragadni. nem kéne csodálkoznom, ha úgy járok, ahogy.
délutánra megadatott, h képesnek érezzem magam arra, h kilépjek az utcára. én pedig arra használtam éledező lelkierőmet, h fürdőruhát menjek venni. fuck.

ma reggel nagyon rossz hangulatban, és azzal az erőteljes érzéssel ébredtem, h vkit rettentően gyűlölök.
attól tartok, én vagyok az.

hazafelé meg szoktam nézni a lábaimat a buszmegálló oldalának az üvegében, mert annyi bajom van velük. aztán elszégyellem magam, mikor észreveszem, h a gyermekrák alapítvány plakátja van az üveg mögött.

10, mondjuk 10 év múlva felöltöztetnek majd vmi szép ruhába, kisminkelnek, a saját anyám sem ismer majd rám, de ott fogok ülni a saját kanapémon a saját otthonomban és lefotóz az elle és nyilatkozni fogok a hivatásomról, nem munkámról, mer nekem hivatásom lesz, bár még fogalmam sincs, mi, az a-, a b-, v a c-tervem, v vmi tök más; és bólogatok is, h igen, összeegyeztetem a mindenféle életeimet egymással, és minden harmonikus, és egyáltalán, én egy kis harmonika vagyok (ezen a ponton interjút kér tőlem a nőklapja is), még azt is harmóniával a szívemben veszem tudomásul, ha nincs éppen harmónia. ez lesz a nőimagazinos vonulat.

miért gondolom h nekem arcokat kell vágni a fényképeken. persze tudom, azért, h legyen vmi mentségem arra, h hülyén nézek ki. és mások miért gondolják, h a fejemnek (karomnak, lábamnak, seggemnek, stb) rajta kell lenni a fényképeken. amikor azt mondom, nyihaha. azt mondom, múúú. válság.

már régóta készültem írni vmit az alkohol(nem)fogyasztási szokásaimról, pl h semmilyen elvemmel nem ellenkezik h igyak, csak egyszerűen nem szeretem. meg h nincs az az isten, h a magam felett való kontrollt akár egy kicsit is átengedjem másnak. de persze mindez változhat, bár biztos h nem azok hatására fog, akik mindig azt hiszik, h majd az ő hatásukra fog. harmadrészt azt is meg akartam említeni, h sztem egy dolgot lehet egészséges, ill. kevésbé egészséges indíttatásból csinálni, és azokban az alkalmakban, amikor nekem nagy ritkán eszembe jut, h igyak, azokban az a közös, h egyedül vagyok itthon és este van és le vagyok törve, ez pedig sztem inkább az utóbbi kategóriába tartozik.
de hogy, hogy nem, történt tegnap este, h itthon voltam, egyedül, és életem mélységes mocsarában feküdtem, abból is a rosszabbik fajtában, amikor olyan kapálózhatnékja támad az embernek. ekkor előkerült a kata msn-en, az enyémhez hasonló életérzéssel. és aztán előkerült egy üveg, amit adekvátnak éreztem az életérzésünkhöz. és így esett, h életéreztem egy kis(?) körtepálinkát, a kata meg martinit a drót másik végén. és addig ittam, amíg egyszercsak már nem is zavart a mocsár és álomra tudtam hajtani kis fejemet. sikertörténet. szinte.


aimee mann - mr harris

most pedig betekintést nyerhettek egy nagyszabású zenei produkció előkészítési munkálataiba. egy részproject úgy kezdődik, h a tivadar felveszi velem a kapcsolatot smsben, emailben, msnen, és kommentben egyszerre, h küldjem át azt a listát amelyet zenei ízlésem (amelyet ő csak a tinglitangli pop terminussal jellemez) alapján érdemesnek találok előadásra. ezzel egyidőben ő is megismerteti velem kedvenceit, amelyek hallgatásának mindig lelkesen indulok neki. jó lesz ez, csak még kell egy kis idő, megkeresem benne a dallamot, mondom utána naivan. további 2 órán keresztül folytatunk munkamegbeszélést, youtube-os szerelmeinket egymásnak prezentálva, míg végül elkészül a végleges lista, amely az eredetiből természetesen egyetlen itemet sem tartalmaz. most vhogy úgy néz ki a dolog, h mi leszünk moha katalin és doherty péter. kisebb-nagyobb különbségek ugyan vannak, de ezek nagy részén, a tivadar szerint, 1-2 vödör crackkel még segíthetünk.

ági, még sosem volt ilyen rossz. [tépkedi a pesti estet] elmegyek moziba, egy plázába, ahol van popcorn is... nézd, van répatortájuk. van répatortájuk. van répatortájuk.

azt hiszem végképp eltűnt a jó-rossz tengely az életemből. nem kibúvót keresek a saját mindenféle tetteimre, mert nem nagyon vannak mindenféle tetteim. egyszer biztos lesznek. 
senki sem rossz. we all are desperate.

nem engednek az életem közelébe. drótokat dugdostak belém és csak azok mentén mozoghatok. kikaparom a fúgát a fehér csempék közül az egész épületben amíg várok a soromra.

ha ez társadalmilag elfogadott lenne, azt hiszem hetekig nem szólnék egy szót se. néha írnék, azt is csak magamnak. nem találom az értelmét; nem érzem, mire találták ki ezt a kommunikáció-dolgot.

hajnal fél4kor még nájsztumítjút rebegtünk egymásnak tucatnyi emberrel, akikkel a 2 hét alatt egyszer sem láttuk egymást. aztán hazajöttem.

elég csak eggyel több kávé, és már a dancefloor felé robogva karon ragadom az onnan épp távozni készülő john harrist h you just have to dance with me to this song [aqua - barbie girl], mire ő azt válaszolja, h oh, no, i have my standards. a kérdés már csak az, h ezt a számra vagy rám értette-e.

nem várhatom el, h az emberek tudjanak mit kezdeni velem, amikor én sem tudok mit kezdeni magammal.

attól tartok visszatérő rémálmom lesz ahogy vasárnap hajnalban, kezemben a szennyesemet tartalmazó szatyorral, egy csehszlovák kollégium alagsorában bolyongok h megtaláljam a mosodát. és aztán megtalálom és nem működnek mosógépek.

cuz i know you. i know everything about you, julia, mondta dani sylviának.

ahányan vagyunk a szobában, v ahányan ülünk az asztalnál, annyiféleképpen figyelem magam egyszerre, minden szögből, és csak sikerül a végére egy olyan képet összeraknom h utálhassam magam. i am a natural.

cascata invitált a játékba, és, guess what, magamról fogok írni. 7 olyan dolgot, ami talán még nem említettem.

1. vissza kell mennem a fogszabályzó -szakrendelésre. van időpontom. 2005 novemberre.
2. összehajtogatom a sajtburger papírját mielőtt kidobom.
3. volt egy hosszú időszak az életemben, amikor nem aludtam többet napi 3-4 óránál.
4. nem hiszek istenben.
5. alsó tagozatban mindig én jáccottam iskolai ünnepségeken a mikulást, mer mindig annak volt a legtöbb szövege és én rendes, megbízható kislány voltam, aki szépen megtanulta és eljáccotta.
6. nem értem, mit esznek az emberek a mazsoretteseken.
7. nem szeretem, ha egy férfi rózsaszínt hord.

és továbbdobom a labdát nekik: ann, hónyomi, lucia (hogy még nagyobb legyen rajta a nyomás), xpressionist, yes/no (könnyű lesz 7 dolgot találni, amiről még nem írt, mer állandóan kitöröl mindent és újrakezdi).

látni john harrist nucleus-onset sztringeket rajzolni olyan, mintha pablo picasso ott előtted mártaná festékbe az ecsetét és érintené hozzá a vászonhoz.

kitűnő, kitűnő országimázsépítő munkát is végzünk egyébként a sok szellemi tevékenység mellett. van pl már 3 amerikai, akik azt hiszik, h mi otthon térdig járunk a döglött lovakban az utcán és azokból is eszünk.

engem egyszer a fonológus férfiak fognak sírba vinni. remélhetőleg a karjaikban.

nagy dolgok történnek itt egyébként. már az első este új alapokra helyeztük a tudományt. harrypotterileg. chomsky lett you-know-who.

ebédnél:
tivadar: "kedves mindenki, aki olvastok, szerencsésen megérkeztem brno-ba," ezt írd majd.
dani: kezdd úgy h "kedvesnaplóm"

nem elég, h itt akarják elolvasni utólag, h mi történt velük, még azt is meg akarják mondani, hogyan írjam meg. megáll az ember esze.

ági, sztem neked tényleg innod kéne. nem azért, h akármi... hanem h túlélj.
(tivadar)

brno felé a vonatúton danitól vettünk csehszlovák nyelvleckét, amelynek segtségével már folyamatosan el tudom mondani csehszlovákul azt, h [dobpergés] jónapot kívánok, nyelvész vagyok, nem értem!,vmint a fiúk megtanulták azt is, h 2 sört kérek, és vmi lónyálat a hölgynek nagyvonalúan beleszőve engem is, aki az egyetlen absztinens vagyok a társaságban az egész táborban (az egész világon?).

most pedig elutazom brno-ba, ahol 170 hozzám hasonlatos emberrel lelkesedünk olyan előadásokon mint pl a verb movement as a structure-creating operation című, mert nekünk ez örömöt okoz; és ezt egészen addig csináljuk, míg mindenki alkoholmérgezést nem kap körülöttem, és állva el nem nyom minket az álom. nyelvészek öndestruktív nyári egyeteme.

virtuális életem immár végképp fékevesztett lett. ma egy olasz macsót invitáltam h lebegjünk 10 méter magasan és táncoljunk diszkózenére, közben kéjesen kacagtam. second life.

hosszú, hirtelen ötlettől vezérelt éjszakám volt, amelynek eredményeképp 1. elért a válság; 2. sikerült levonnunk azt az egyszerű, de mély tanulságot, h jó, h nem vagyunk macskák.
az elsőt igazából rgabor váltotta ki, aki a csókolom koncert közben a gödörben megjegyezte, h olyan rezignált értelmiségi arccal ülök ott. erre tett még egy lapáttal pzs, aki felbukkant a múltamból, és hozzátette, h szerinte én ötödikes általánosiskolás koromban is már rezignált értelmiségi arcot vágtam. és erre én válságba kerültem (najó, igazából egyik válságomat egy időre felülírta a másik, ennyire vagyok kiegyensúlyozott), h mi az, h nem láccik az arcomon, h én élvezem a csókolom koncertet, és mi az, h ötödikesen is ilyen arcot vágtam, hol itt a fejlődés. de persze ők csak vicceltek. na persze. na persze. én meg most tükör előtt próbálok az értelmiségietlenül, lazulva nézni.
aki pedig tud vmit a macskák szaporodásáról, amelyről nekem tegnap meséltek részletesen, az minden bizonnyal egyet fog érteni velem, h jó, h nem vagyunk macskák. nem fejtem ki itt, bocs.

vannak dolgok, amiket nem azért kapsz, mert kiérdemled őket vmivel, amit csinálsz, hanem egyszerűen azzal érdemled ki őket, h az vagy, aki. mindegy, milyen. nem kell 5ösöket hozni, lehajtani a wc-ülőkét, beküldeni a kupakokat, (sok) pénzt keresni, elsőnek lenni. csak annyi az egész, h te vagy a szerelme. a barátja. a gyereke.

unom

a fiú, akibe 10évesen halálosan szerelmes voltam, és aki ezzel egyidőben a legjobb barátnőmbe volt halálosan szerelmes, aki pedig egy másik fiúba volt halálosan szerelmes, (így szerettük mi körbe egymást ifjúkorunk hajnalán - de legalább mindenkit szeretett vki); szóval ez a fiú úgy hív minket, az akkori legjobb barátnőmet és engem, nagyvonalúan, h régi szerelmeim. és olyan kedvesen mondja, h nincs is kedvem emlékeztetni a nagy régi szerelmesség részleteire, aszimmetrikusságára.


(over the rhine - i want you to be my love)

tegnap reggel miskolcon keltem és budapesten feküdtem le.
ma reggel budapesten keltem és miskolcon fekszem le.
holnap reggel miskolcon kelek és budapesten hajtom álomra a fejem.
óh, én nem így képzeltem el a rem-fázist.

(bár kétségtelen, h lehetne rosszabb. ha nem ott ébrednék fel, ahol emlékeim szerint elnyomott az álom.)

délután aludtam, és álmomban nagyon vicces volt az élet körülöttem és nagyon vicces blogbejegyzéseket írtam róla. aztán felébredtem, és se vicces élet, se vicces blogbejegyzések.
bárcsak jutna minden napra egy rem-fázis.

egy néni, viszonylag magabiztos léptei után, megtorpant a ferenciek terén a mozgólépcső előtt. persze a néniknek nem kell félni, ha agnus arra jár, és karon ragadja őket a benne buzgó segítő szándékkal és bíztató felkiáltásaival. ami ezúttal is így történt. aztán néha lehet h ekkor fognak csak igazán aggódni a nénik. és akkor félúton lefelé agnus fülébe súgják, h azért bizonytalankodtak a mozgólépcső tetején, mert nem biztos, h metróra kell szállniuk.

jót beszélgettünk. szeret magáról beszélni.

meleg van. 2naponta fogalmazódik meg bennem vmi, ami közlésre sem érdemes. plusz az elmúlt 2 napban jelentős időt töltöttem olvasással, olyannyira jelentőset, h mikor épp nem olvastam, varázsigékkel próbáltam magamhoz szólítani a tárgyaimat, nem oltottam fel sötétben a lámpát, nehogy megtaláljanak a halálfalók, és hosszú időket töltöttem szerelmesen merengve albus dumbledore-on.

a minap a blahán szembejött velem egy wuki, és adott egy wukis matricát. what. the. fuck.

a kuka mellett
amikor egy bácsi alszik a kopott fotelunkban,
amikor 40 fokban az anyukám téli pulóvereit próbálgatják örömmel,
amikor lelkesen és érdeklődve forgatják a 80as évekbeli számtech-könyveinket,
amikor hálával tele szorongatja a kezünket egy néma hajléktalan mer szétszedheti a régi mosogatógépünket,
olyankor... nem is tudom.

akinek még vannak tervei ebben az életben, az jobban teszi, ha nem kattint ide.

tehát én most helyre próbálom tenni a dolgokat.
pl keresem a vágyaimat, mer vhogy cserbenhagytak. nincs kedvem pulóvert venni(!!!). semmit nincs kedvem venni. kimentem a wampra is, minden gyönyörű volt és vicces, de akárhogy próbáltam, csak nem kívántam meg semmit. programokat is a józan eszemmel szervezek a kedvemlenne-mechanizmus helyett.
aztán meg még anger management leckéket veszek az eronikától, aki a dolognak már a magasfokán van (bár attól is függ, mit akarunk elérni), és indulatai valamint érvei megfelelő stílusban való prezentálásával a zebrán taxisokat sarkall arra, h kiszálljanak a kocsijukból és üvöltezzenek. ez tanulható tőle, mindenkinek ajánlom, az első lecke után nem sokkal már azt mondtam egy fiúnak aki majdnem fellökött az utcán, h bazmeg. igaz, h halkan, és igaz, h nem volt magyar.

mai hűsölési-sportolási kísérletünk kis híján meghiúsult. mert kinek van kedve bemenni a vízbe, mikor a szomszéd medencében a vízilabdás fiúk edzenek? egy időre tehát mi is beültünk a csodáló nők terjedelmes táborába, hisz, ahogy kata mondta, amikor egy-egy felsőtest kiemelkedik a vízből, könnyek gyűlnek az ember szemébe.

Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva,
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa,
bár kormos és vörös szemed az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd fognak és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szivem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod,
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.

(parti nagy lajos - nyár, némafilm)

3 napig nem volt időm gondolkodni. nem volt időm érezni. azt se tudom, hányadán állunk. jól vagyunk-e vagy szenvedünk. a terv elvileg az, h ma sokáig fenn leszek és gondolkodom és mély depresszióba zuhanok, de egyébként nyitott vagyok mindenre. aztán pedig beszédem van a metaemócióimmal.
ágnes, egy 10es skálán hogy érzi most magát.

este hazafelémenet figyelni kell h megfelelő számú árnyékom van-e, és velem egyszerre lépnek-e.

e. nagymamájának ehetetlen a főztje, mióta saját bevált módszerei helyett a tévészakács lacibácsi fortélyait követi.
tegnap reggel egy néni elesett a főutcán és sírt.
a nagymamám 72éves korában azt mondogatta, h ő még csak 71, és ne merészeljük azt írni a sírkövére, h élt 72 évet. mégis azt írtuk.


lizz wright - stop

miért nem lehet mindent a közepéről kezdeni.

egyszer majd írok egy drámát, ami valójában egy belső monológ lesz az edzett lélek és az edzetlen test összecsapásáról, és az lesz a címe, h 30 perc az ellipszistréneren.

ma lilivel és az orvostanhallgató barátnőimmel (akik amikor le kell mondaniuk egy találkozót, úgy exkuzálják magukat, h smsben elküldik a vércukorszintüket, vérnyomásukat, és egy halom egyéb számot, amelyek alapján, gondolom, rá kéne jönnöm, h nincsenek jól) úsztunk, jégkrémeztünk, napoztunk (nem volt nap), feküdtünk a bícsen és a menstruációs ciklusunkról, cipőkről és férfiakről beszélgettünk (a lányok már csak ilyenek, hisz tudjátok), miközben kövér kisfiúk lábai kandikáltak ki a bányatóból.

mindig nem sokkal a vége előtt törik össze bennem vmi. nem olvasom el az utolsó fejezetet, szenvedek megtanulni az utolsó témakört, szünetet kell tartanom a film utolsó 20 perce előtt, h végig bírjam ülni. ma reggel pedig úgy fejeztem be a mosogatást h kidobtam 2 edényt.

ma éjjel a katával hivatalosan is leszámoltunk a baráti tanácsadás intézményével, amiben egyikünk sem hisz. együttszenvedés van, meg együttboncolgatás, krízishelyzetek írásos és szóbeli megnyilvánulásainak aktív befogadása. esetenként seggberúgás.

elte, indexleadás.

így nyelvészkocsmázás után hazatérve szinte már szomorú szívvel majszolom a csokis kalácsot, mer hamarosan fel kéne kelnem, h beirassam a 18. ötösömet a félévben. félő, h a kedvenc menzánkon való ebédelés után nem érek át időben a szimplába. forrócsokizás után olyan fárasztó énekelni. belefújja a szél a hajamat a fagyiba.

ma kivételesen felbontottam az otp-s levelet, mer a hónyomi teljesen megindított, meg mintha kicsit vastagabb is lett volna a szokásos szabványborítékaiknál (amelyekre egyébként fél-blogbejegyzéseket írok a metrón és hónapokig felbontatlanul hányódnak a táskámban, amikoris széttépem őket és kidobom). és milyen jól tettem, az új kártyámat küldték. a fene se tudta, h lejárt a régi.
(ja. és a bankkártya hátoldalára van írva a telefonszám, amit fel kell hívnom, ha ellopják a kártyámat.)

amikor öndestruktív vagyok, egészen addig maradok fenn, amíg olyan mértékben nem utálom már magam, h az abból csak az önkívület a kiút és muszáj aludni.
amikor önkonstruktív vagyok, az annyira nem izgalmas. flow hajnal 3ig, akármi kapcsán, reggelre általában tiszta a lakás és megválaszolódnak az emailjeim, 50 oldalnyi újonnan talált vers kinyomtatva az ágyam mellett.
miért gondolom, h amikor utálom magam, az izgalmasabb.

én: [átlapozok egy prospektust]
kata: mi az?
én: vmi művészet. kell?
kata: nem. szar.

amikor a lelkes bölcsészhallgatókból megszólal a jövő értelmiségije.

kata: ... na jól van, de mostmár nem mondok ennél többet.
én: de, sorold még, 7 pluszmínusz 2 itemet meg tudok jegyezni.
kata: de 3 után már elmegy a kedved tőle.

sose próbáljatok kormányzásfonológia-vizsga előtti este zenét hallgatni. ezek az elvadult szegmentumok addig kormányozzák és licenszálják egymást, míg szét nem esik a dalszöveg. minden második szaván kényszeresen ellenőrzöm a tanultakat. ilyen nehéz legutoljára a pedagógia-pszichológia szigorlat előtti este volt, amikor született feleségeket néztem. mennyi utalás! nagyobb mélységek vannak abban a sorozatban, mint gondolnátok.

az a baj csak a blogolással, ami a jó is benne. h annyira nagyon gyors és pörög. h az az izé, amit jobb helyeken alkotói válságnak hívnak, az egy nap után is elérheti az embert.
és persze h ez azér nem mindig akadályozza meg abban, h attól még írjon. khm.

köszönjük, ann, h a nehéz időkben is támogatást nyújtasz.

csütörtökön felelevenítettük az eronikával a legelső találkozásunkat, elsőévesként az angol szakon, a legeslegelső óránk előtt. legelső feladatunkat is együtt csináltuk, méghozzá egy darab topic sentence-t kellett kiizzadnunk; és mondtam is eronikának, h emlékszem, h ő beletette azt a szót h certain, ami akkoriban nagyon komoly elismerést váltott ki belőlem, mer akkor még nem használtam volna magamtól. azóta nézek fel rá. aztán tovább beszélgettünk, és felvilágosítottam, h vad kati ugyanaz a személy, mint michelle wild. mostmár ő is felnéz rám.

valamelyik este bruce springsteenre mosogattam a szürkületben, és az jutott eszembe, h ez pont az az életérzés, aminek elizabeth wurtzel minimum egy fejezetet szentelhetne. mint aki most szabadult a prozac-országból, na ezt most tényleg ne, gondoltam, aztán szerencsére elfogyott a mosatlan és lejárt a bruce cd. aztán rákerestem elizabeth wurtzelre, merhogy idén lesz 40 éves, és mi van vele, de semmi. myspace-en barátja sylvia plath és bruce springsteen.

anyway, ha vkinek esetleg megvan vmelyik könyve angolul, kontaktoljon és szeretni fogom nagyon.

visszaolvasom az elküldött emaileket, megvizsgálom h én örültem volna-e nekik. némelyiknek igen.
visszaolvasom a blogomat, mindig más szemével, sokszor olyanokéval, akiket nem is ismerek, csak elképzelek. és dolgokat gondolok magamról. milyen lehetek. néha szimpatikus vagyok.


tori amos - leather

a pedagógusoknak mindentudó mintagyerekeik vannak, a fogorvosoknak nincsen tömött fogaik*, a pszichológusoknak nincsenek lelki problémáik, a vasutas pedig azt mondja otthon a gyereknek, h fiam, rázd az asztalt, írni akarok.

* edit: a nyelvészhallgató pedig mindig egyezteti az állítmányt az alannyal.

mindenki üdvözölje gondolatban emil bácsit, aki mindig mosolyogva jön fel a lépcsőn, atlétában, mind2 kezében szatyorral; aki kinyitja a lányoknak a beragadt bejárati ajtót; aki sose szól egy rossz szót sem, pedig most is diana damrau sipítozik éjjel negyed2kor a a szomszédjánál. (de gyönyörűen sipítozik, azt meg kell hagyni, és mozartot). és mindennek tetejébe, még emilnek is hívják. éljen emil bácsi. hip. hip.

(lehet h lefekszem. javítani kellett a bejegyzést, mer olyan szövegrészlet került bele, amiről fogalmam sincs, hova és miért akartam írni. de gondolom azér én írtam.)

a nyárra vonatkozóan kezdetben mindössze egy elképzelésem volt, h szeretném, ha megkínoznának. szerettem volna pl katonai kiképzésen részt venni, vagy túlélőtúrán. aztán, továbbgördítve a gondolatmenetet, a következő az volt, h elmegyek dolgozni a mcdonaldsba, nehogy ott álljak majd x év múlva a bölcsészdiplomámmal a kezemben és ne legyen tapasztalatom. vettem is egy kiló mélyhűtött húspogácsát. h érezzem, nem vagyok teljesen értéktelen, néha kisütök egyet-egyet. aztán beszéltem pár emberrel, és a lehető legnagyobb féltéssel mondták, h eszembe ne jusson. ott nem lehet másról beszélni, mint hogy hány fokon kell sütni a big macet, semmi hamvas, semmi heidegger, mesélte felindultan árpi. most kicsit nem tudom, mi lesz. nekem hiányzik vmi, ami kibírhatatlan, de én mégis kibírnám és aztán örülhetnék. mondom ezt a vizsgaidőszak végén, haha.

tegnap 3 órát chatelt velem a yes/no aztán egyszercsak hirtelen azt mondta : elment az életkedvem, megyek lefekszem, szia.

ugyanitt angol generatív szintaxisból korrepetálást vállalok.

lehet h sikítozni kellett volna a margit-híd közepén v ugrálni v berúgni este de mindenképp vmi válaszreakciót adni ahogy, y'know, így az emberek szokták, (azt mesélik), ha történnek velük jó dolgok. dolgok.
nekem is vannak dolgaim. és elképzeléseim, h mikor melyiket mi kéne h kövesse. aztán meg néha, na, hát, aztán meg.

még egy ember rámnéz ma és én sírni fogok.

fáj mindenem, mer 2 és fél órán át görcsben ültem. hogy lehet ezután aludni. a tori amos hogy tud ezután aludni. hogy lehet aludni valaha. hogy lehet mással foglalkozni. mit keresek akárhol, aminek nincs köze a zenéhez.
hát ezután nem lehet pisilni, mondtam az eronikáéknak, de azt mondták, h dehogynem, a tori is biztos elment pisilni utána. mer hogy lehet ilyen profánul beágyazva ez az egész életbe, h a tori amos eljön az óceánon át ide, bukare budapestre, kilibben a függöny mögül és énekel és zongorázik, és aztán elmegy pisilni, majd lefekszik. hogy lehet ez az élet rendje.

ma van a szüleim 29. házassági évfordulója. jön ma este a tori. rendeltem sok könyvet, öregedésről, pszichopatákról, hazugságokról, kényszerekől, agyról, stb. egy olyan könyvet olvashatok, aminél nem tartom számon, h hány oldal van még hátra. bodzaszörpöt iszom és az erkélyen szárítom a hajam a napon.
tanulok lelkesedni.

kedvenc filmes dialógusom osztanám meg veletek:
- mi van még ott?
- [drámai hangon] a hasadék.
- hasadék? hogy érted, h hasadék?
- (...) [világmegváltóan utánuk kiáltja] nem gyűrű, hanem hasadék! és exponenciálisan terjed mind méretben, mind intenzitásban!

ahogy lili mondja: megbízható minőség, érdekfeszítő téma, kiszámítható színészi alakítás.

a tegnap este ma hajnal felfedezései közül: egy svéd-magyar kétnyelvű adatközlő a szimplában alkoholos befolyásoltság alatt a "mari látta pista síelését" mondat megismétlésére felszólítva pontosan ugyanazt produkálja, mint egy wernicke-afáziás, valamint nem tűnik fel neki, ha beszélgetőtársai agrammatikusan beszélnek. (ha nyelvészek kocsmázni mennek, chapter xxx)

nekem most nagyon boldognak kellene lennem. na ez az, amiből semmi jó nem szokott kisülni.


patty griffin - up to the mountain

ETR üzenet: rögz.teljesítés Érték:5 I:2007-06-12 12:00 H:Gólyavár A K:ANN-219 Angol irodalmi szigorlat

lili szerint meg kéne térnem.

egyszer feldúltan jöttem haza, és mondtam lilinek, h összevesztem a v-vel. és lili erre megkérdezte, h találkoztatok egyáltalán?, mer ő már ismeri a dörgést. hát nem találkoztunk. nem is beszéltünk. de én magamban összevesztem vele, és olyan hülyeségeket mondott, mint szokott, akármivel érveltem neki, és csak nem akart lenyugodni. nagyon felidegesített.
egyébként nem szoktam veszekedni másokkal.* soha. magamban durrogok kicsit, meg ilyesmi, de az nem veszekedés. (kivéve a v-vel pl). azt szokták mondani, h el kell számolni 100ig, na, hát én nem tudom, meddig számolok el, de a végére mindig arra jutok, h ezen sem érdemes. vagy nagyon jó természetem van, vagy kegyes hozzám az élet. vagy egyszer le fogom mészárolni a fél várost.

*a húgom kivétel, de az sosem komoly.

- én nem is tudom, miért barátkozom veled.
- nagy szívás ez a vérségi kötelék, mi?
- kapd be.
- kapd be te.

ma a húgommal csináltam programot.

igazából eddig is sejtettem, h baj van ezzel az időnként általam is alkalmazott megérdemlős rendszerrel (vö. ha megcsináltam ezt, megérdemlem, h ...), mer senki sem olyan szigorú hozzám, mint én magamhoz, meg úgy egyáltalán, az élet nem ilyen. de ma egyéb hibás pontot is észrevettem egy ilyen gondolatmenet során. mer az ok, h a boltbamenés, mint szociális izé, érintkezés, stresszes lehet, szembenézés, küzdelem, és nagy megpróbáltatás, szóval személyiségemet ilyen gondokkal terhelt időkben különösen megviseli és fejleszti; azonban a "ha lemegyek a kisboltba duplacsokis magnumért akkor megérdemlek egy duplacsokis magnumot" megfogalmazásnál már érezni, h itt vmi a saját farkába harap.

néha nem is az a baj az emberekkel, h olyanok, amilyenek, hanem h olyanok, mint te. azzal, h rád reagálnak, te tükröződsz róluk; mikor az néha még egy példányban is sok.

még mindig én akarok lenni rost andrea.

(miklósa erika meg csak hagyja békén domingot...)

mentünk lilivel a margithídon és láttunk egy fiút aki egyik kezében gitárral, másikban egy szál rózsával ment.
ó. óóóóóó.
kitaláltuk, h elkapjuk, erőszakkal hazaráncigáljuk, fogságba vetjük, és egészen addig nem engedjük h a napfényes égre vesse a tekintetét, ameddig belénk nem szeret.
de mire mindezt elterveztük, már nem volt sehol.
nyálasfiú.

huszonhat műanyagflakont tapostam meg egymás után, aztán huszonhat műanyagflakont dobtam be egymás után a szelektív hulladékgyűjtőbe.
és vége is lett a napnak.
najó, nem, mer interjúkat is néztem meryl streeppel a youtubeon. mindjárt más, igaz.

irodalom szigorlat. gyász.
leejtettem a parfümömet, összetört és kiömlött. gyász.
ma elkezdtem tanulni a carmina buranat. öröm.

gyász*gyász*öröm=gyász
de másrészt:
gyász*öröm*gyász=gyász
és:
öröm*gyász*gyász=gyász
sőt:
öröm*öröm*öröm=gyász

adja meg a * művelet tulajdonságait.

nekem nincs is annyi ujjam amennyi billentyűt ehhez a hülye játékhoz nyomkodni kéne.

tegnap késő este, az angol irodalom szigorlat előtt 2 és fél nappal történt első találkozásom a szigorlati művek listájával, ami, khm, nem egészen egyezik meg azzal a listával, amiből én készülni szándékoztam, mondjuk úgy, h egy kicsivel több itemet tartalmaz, és kb százzal több kritikai olvasnivalót, mint amit az enyém. majdnem azt írtam, h százszor annyit, de közben eszembe jutott, h ha a nullát megszorozzuk százzal, az még mindig nulla. ilyen okos vagyok matematikából mostanában. szóval elöntötték testemet különféle érzelmek és a verejték, és mondtam a katának, néhányszor, nem mindig témábavágóan, hogy bekaphatják az összes faszomat. a kata nagyon türelmes volt, és csak a 6-7. ilyennél jegyezte meg, h különösen ingerlékenynek talál.
behozható a lemaradás, nem arról van szó, de ki cseszte el ezt is, na ki. én voltam, elsősorban, attól tartok.
bár lenne kedvem kicsit emlegetni az eltét, h nem ott volt a lista, ahol én kerestem; meg különben is, itt fél órát kell várnom mire bejutok a rendszergazdához, mer nem merek bemenni, mikor épp egy to-s nénivel üvöltöznek; h a to-ra meg mennyit kell várni h bejussak, arról ne is beszéljünk; és h a testnevelés tanszéken minden információ nélkül kell boldogulni és tűző napban egy sportpálya legtávolabbi végébe kell menni megkeresni a sárgapólós-zöldsapkás tanárt h beirathassam a nyomorult tesijegyemet. holott igazából "lenni annyit tesz, mint lenni az etr-ben" (kálmán lászló).
de nem emlegetjük most az eltét. az úgy kevésbé fájna.

20 percen át tekeregtem a sparban a bájosan zavart tekintetemmel, mire sikerült minden olyan terméket bepakolni a kosaramba amitől nincs hányingerem: szénsavmentes naturaquát és cseresznyés hubbabubbát. meg redbullt, mer ha tápértékről van szó, akkor nem válogatunk.
az anyukám mindig azt mondja, kislányom, ne most fogyókúrázz, vigyázni kell az idegeidre, vagy kislányom, most ne fogyókúrázz, most a tanulásra kell koncentrálni. és ez a kettő körülbelül le is fedi az egész életem. talán magamba tömök egy kis almát is.

nem én tehetek róla, h a hibaüzenet az imdb-n ilyen nyálas.

something went wrong. oh dear. something broke.
on the bright side it might just be temporary, but on the other hand it could be a bug.
please try again... but if the problem persists, please report it to server-errors@imdb.com.

something went wrong. your heart, oh dear, broke.
on the bright side it might just be temporary, but on the other hand it might be followed by long years of solitude and total lack of happiness in your life. 
please write an email in case the problem persists. fixmyheart at imdb.com. we wont be able to sort it out, however.

nagyon ügyelek, h ne menjek át vizsgaidőszakos nyavajgásba - bár az is nagyon kreatív tud lenni. de azért szeretném elmesélni, h ma úgy gondoltam, h könnyebben fogok shakespearet elemezni majd, ha kivasalom előtte a szőnyeget. így felkaptam és kivasaltam. nem rendes szőnyeg, csak ilyen rongyszőnyeg-szerű. még mielőtt teljesen hülyének nézne vki (bár alighanem mindegy már). és gyűrött volt igenis, mer múlt héten kimostuk.

ha az ember majd' egy évtizeden keresztül magában alakítja a történelmet, akár egy szálát is, akkor fennáll az esélye, h egy kicsit, icipicit eltér majd a valóságtól. és ha sok év konfliktus után kiderül, h valójában nincs is konfliktus, nem is volt, és nincs mitől félni, mert másokban máshogy alakult a történelem, akkor azért ott van mit bepótolni érzelmileg. kissé kiterít. kissé elcsesztem. kissé hamarabb összekapcsolhattam volna a szálakat.
jaj, úristen, a végén még tanulság is lesz.

had próbáljam megmagyarázni: nem kell lelket önteni a seggembe.
aki itt megszólal néha, a nagy és mítikus blogoszférában, az nem igazán azonosítható a seggemmel, mint IRL testrésszel. lehet, h vannak közös tulajdonságaik, sőt, lehet, h ők egy és ugyanaz, de aki itt beszél, az mindössze egy lírai alany. a seggem, mint lírai alany.

és itt úgy érzem, vmiféle mélyponthoz érkeztem.

mindig addig csináltam mindent, amíg már egyszercsak túl sokáig. én voltam pl, aki, mikor az összes volt osztálytársam megtalálta már az országban a helyét, még mindig a miskolc-budapest intercityn éreztem magam leginkább otthon. mindent tovább csináltam mint mások; bulikon, próbákon, akármiken, még mindig én maradok ott legvégig, összeszedem a szemetet a végén, bezárom az ajtót, nem hagyott-e ott senki semmit, cigit eloltottuk, villanyt lekapcsoltuk.
azóta rájöttem, h néha kicsit hamarabb kell abbahagyni, a csúcson, v hol mondja a mondás. és akkor még rossz is. fájdalmas, de ez az élet rendje, és ez vhol gyönyörű, na, ez az, amit szeretek gondolni.

tivadar üzenete:
van kedved matematikarol beszelgetni?
agnus üzenete:
megpróbálhatjuk....
tivadar üzenete:
olyan analis szex hangulata lett a dolognak. na mindegy.

tudjátok, nagyon rossz, nagyon rossz. és napok óta tragikus bejegyzéseket kívánnék írni, életem különböző, engem foglalkoztató eseményeit árnyaltan megfogalmazva, vagy csak fel-fellibbentve, amolyan szórakoztató stílusban, vagy néha fájdalmasan, h fájjon mindenkinek, (mer ilyen vagyok én), de csak nem megy. ma estére pedig egyenesen reményteljes hangulatba kerültem, ami abszurd a tények, illetve saját magam ismeretében, és kikérem magamnak.
zene is van, tessék, egész vidám, de legalábbis a szar az élet, de olyan szép fajtából.


dolly parton - travelin thru

kis drágák. azér megmutatnám vkinek ezt a gyereket.

ma indulás előtt a tükörben vékonynak és megviseltnek tűnt az arcom, ráncokat fedeztem fel, és táskákat a szemem alatt. öregnek néztem ki. jaj, de jó volt.

mi lenne, ha egyszer leírnék vmit, és utána nem értékelném ki magamat rögtön. vagy mondanék vmit, és nem tenném hozzá még ugyanazzal a levegővel a megjegyzéseimet a mondat szellemességével, intellektuális értékével, relevanciájával, információértékével, stb-vel kapcsolatban. mi lenne.

a pszichoszomatika gyönyörű megnyilvánulása az, mikor a szigorlat reggelén a pontszámodnál jobban foglalkoztat annak latolgatása, h vajon tényleg le fogod-e hányni a vizsgáztatókat.

lili: én igazából éhséget érzek.
én: én meg ürességet.
lili: a tiéd jobb.

a minap épp egyik kedvenc programomat futtattam magamban (az önostorozásos témakörből), és pont ott tartottam, h hülye vagyok, mint a seggem, mire a seggem felszólalt, h az egy dolog, h én rajta élcelődöm a blogomban, de elég legyen már abból, h mindig dehonesztáló megjegyzéseket teszek rá, mer lehet, h ő nem vágja a generatív szintaxist, de azt nagyonis tudja, h mi a szívem vágya, és csak rajta áll, h lesz-e piros kisruhám idén nyáron, ezért, ha így folytatom továbbra is, akkor nagyon megüthetem a bokám.
ez egy segg.

ha olvassák az embert, az kicsit olyan, mintha foglalkoznának vele, nem?
nézzük ma mindennek a legszomorúbb interpretációját.
és mindennek van szomorú interpretációja. sose fogok unatkozni.

csacsinsz üzenete:
zeneszerző és festő is egyben
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és tud franciául
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és mély hangja van
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és elvált
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és jól főz olasz kaját
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és nyáron feltűri az inge ujját
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és vett katának egy bézs kanapét
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és egyetemi tanár
csacsinsz üzenete:
zeneszerző és DE RÉG JÁTSZOTTAM ILYET EZ KURVA JÓ

ma leszólított egy fiú az utcán, és azt hazudtam neki, h van barátom.
aztán elképzeltem, h milyen a barátom, és egész elégedett vagyok vele. ősz haja van és biológus, és jáccik zongorán, főleg csajkovszkijt és kortárs zeneszerzőket. csakis fekete zoknit hord. télen sokszor garbót. kontaktlencséje van, és este mikor az ágyban olvas, olvasószemüvege. szoktunk sakkozni a margitszigeten. élt franciaországban. össze szoktunk járni a katával és az ő kitalált barátjával, aki pedig zeneszerző, és szolid dámákként nézzük a fotelból ahogy a fiúk zongoráznak a meccs szünetében.
ezentúl minden nap kitalálok egyet, amíg meg nem unom.

carol ann duffy: mrs darwin

1852. április 7.

meglátogattuk az állatkertet.
azt mondtam neki:
"valami abban a csimpánzban rád emlékeztet."

(kappanyos andrás fordítása)

szeretném, ha nagyon fájna mindenki másnak is.
és most mindenki más idekattint szépen (mert ilyenek vagyunk), h nagyon fájjon neki. nem ez, csak ettől.

ma délelőtt feküdtem az ágyon és halott emberekre gondoltam.
ezen változtatandó, mosogattam kicsit, hajat mostam, megágyaztam, lementem a boltba, majd lementünk piknikezni. és ott feküdtem a fűben a pokrócon, és élő emberekre gondoltam. nem volt jobb.

(tori amos - silent all these years)

én mindenkinek megadom az esélyt h kibontakoztathassa potenciálisan csodálatos belső valóját, és nem hagyom, h a megismerésben hátráltassanak a kevésbé szimpatikus külsőségek.
letiltom msn-en a mások által oly gyakran használt, rám oly irritálóan ható izgő-mozgó, csili-vili hangulatjelek megjelenítését.

én azt szeretem, ha vmi nagyon fájdalmas, és, ezzel egyidőben, kikezdhetetlenül korrekt. és senki sem tehet róla. vagy az én hibám, úgy még jobb.
na, az lefoglalja az embert.

"sugárban lehányni a világot, hogy mindenre jusson"
(combfiksz)

még végig tudom mosolyogni a wesselényi utcát a kazinczytól a körútig.
a körúton már csak magamban megy.

- ja, te is leszállsz a keletinél?
- aha, hazamegyek.
- vonattal?
- igen, te is?
- aha. és hol laksz?
- miskolcon. és te?
- a xvii. kerületben.

bár nem vagyok kifejezetten hiú, azér most még írok kétségbeesett emaileket az embereknek, h azonnal vegyék le az iwiwről azokat a velem készült közös képüket, amelyiken tokám van, de majd ha gyerekem lesz, engem se fog majd biztos érdekelni ez már, csak h mosolyogjon vagy tökfilkósan nézzen vagy bájosan aludjon, mellékes, h ezt a plöttyedt hasamon, a hurkás tokám mellett vagy a vastag felkaromon teszi.

tori amos - playboy mommy

csacsinsz üzenete:
ezért barátkozom veled (érdek ez is)
csacsinsz üzenete:
mindig tudod mi a jó zene
Agnus üzenete:
tudtam, tudtam
Agnus üzenete:
ha megsüketülnék már eldobnának maguktól az emberek
csacsinsz üzenete:
nem hiszem mert akkor is tudnál ágrajzokat rajzolni
Agnus üzenete:
ha megnémulnék az meg nem tűnne fel
csacsinsz üzenete:
szóval van még esélyed
Agnus üzenete:
ja, milyen igaz